2016. 04. 07.
Satoshi Nakamoto 2008 októberében tette fel a netre a bitcoin működését elméletben bemutató dolgozatot, az úgynevezett white paper-t. Az írás ugyan csak kilenc oldalas, de tartalmazza az elmúlt évek egyik legjelentősebb találmányának a leírását, a bitcoin tranzakciók hiteles elszámolásáért felelős blokklánc technológiáét.
Talán sokan túlzásnak gondolhatják azt, amit a technológia jelentőségéről állítok. Hiszen a világraszóló találmányokat újságok címoldalán szokták bejelenteni, beszámol róluk az összes hírcsatorna, a felfedezők pedig híresek és ünnepeltek lesznek, továbbá mesés vagyont gyűjtenek a jogdíjakból. Satoshi viszont a blokklánc leírását egy publikus oldalra tette ki, és egyáltalán nem követelt semmifajta ellenszolgáltatást érte, ingyen adta a világnak. Az újságok nem írták meg, a tévében sem volt róla szó, tulajdonképpen csak egy tucatnyi kriptográfus értesült az egész ügyről. Az eset misztikusságát pedig tovább fokozza, hogy Satoshi Nakamoto nem valóságos személy, csak egy álnév mögé bújt zseni. Jelen állás szerint a kilétét csak ő maga ismeri.
Néhány hónappal később a bitcoin program elindításával Satoshi működés közben is bemutatta találmányát. Az eseményeket továbbra is csak programozók szűk csoportja követte, a világ mit se törődött vele. A bitcoin azonban visszavonhatatlanul elindult, az első hópehely legördült a havas hegyoldalon azzal a céllal, hogy később majd lavinává nője ki magát.
A blokklánc tulajdonképpen egy virtuális főkönyv, ebben tartják nyilván az összes bitcoin tranzakciót. Az egyes blokkok megfelelnek a főkönyv lapjainak, amelyek rendezett láncban követik egymást. Éppen úgy, ahogy a lapok is csak meghatározott sorrendben összekötve válnak értelmessé és alkotják a teljes főkönyvet.
Teltek az évek, és ugyan néhány hibát időközben ki kellett javítani a programban, de a blokklánc végül sértetlen maradt és csak egyre hosszabb lett. A főkönyv virtuális lapjai szépen gyarapodtak, a technológiáról pedig lassan az derült ki, hogy gyorsabban, megbízhatóbban és olcsóbban végzi a tranzakciók könyvelését, mint bármi más, amit addig ismertünk.
A kedves olvasó valószínűleg nem borzongott bele az előző állításba. És ez nem is csoda, az önvezető autóról vagy a Mars utazásról elmélkedve sokkal inkább elakad az ember szava. De ez ne tévesszen meg senkit, az innovációk látványossága és jelentősége két különböző fogalom. Néhány száz évvel ezelőtt a kettős könyvelés feltalálása sem rengette meg a világot. Nem látványos találmányról van szó, a jelentősége mégis vitathatatlan. Pontosan ez a helyzet a blokklánccal is.
A technológiában rejlő potenciál felismerése egy hosszú folyamat, fokozatosan történik. Egyik állomása a bitcoin árfolyamrobbanása volt 2013-ban. Habár a bitcoinnak önmagában nincs értéke, a vele lebonyolítható tranzakciók megbízhatósága, gyorsasága és olcsósága sokakat mégis arra késztetett, hogy használják. (Némelyeknek az anonimitása is számított.) Így hasonlóan ahhoz, ahogy az önmagában értéktelen papírpénznek is a bizalom és a széles körű elfogadottság ad értéket, a bitcoint övező bizalom növekedése és használatának terjedése is értéknövekedésben nyilvánult meg. Végül tehát Satoshi – aki feltehetően hatalmas bitcoin tulajdonos – nem járhatott rosszul annak ellenére sem, hogy találmányáért közvetlenül egyetlen fillért sem kapott.
A bitcoin végérvényesen bekerült a köztudatba, amivel párhuzamosan elkezdődött a mögöttes technológia potenciális alkalmazási területeinek a feltérképezése. Blokklánccal ugyanis tetszőleges nyilvántartás vezethető, nem csak a bitcoin tranzakcióké. Pontosan emiatt olyan értékes a találmány, hiszen hiteles, megbízható és mindig naprakész nyilvántartásra az élet rengeteg területén van szükség.
Számos olyan projekt indult, ami a bitcoin nyílt és decentralizált jellegét megtartva valami más dolog nyilvántartását igyekszik megoldani blokklánc alkalmazásával. Használhatják adattárolásra (pl. orvosi feljegyzések titkosított tárolására), földhivatali nyilvántartás vezetésére, virtuális részvények és kötvények adásvételének elszámolására, választásokat lebonyolító rendszerként (a leadott szavazatokat hitelesen tárolja, így nem lehet manipulálni a végeredményt). De ez csak néhány kiragadott példa a temérdek potenciális alkalmazás közül.
Ugyanakkor rengeteg magáncég is belekezdett nem nyilvános, saját használatra gyártott privát blokklánc fejlesztésébe. A Nasdaq nemrég sikeresen bevezette az egyik kisebb tőzsdéjén a blokkláncos elszámolást, így a megvásárolt részvények leszállítása napok helyett percekig tart. De már dolgozik a következő projektjén, aminek többek között az a célja, hogy a közgyűléseken a részvényesek távolból is szavazhassanak. A világ legnagyobb bankjai konzorciumot alkottak, hogy a köztük zajló tranzakciókat a saját blokkláncukon számolják el. Arra számítanak, hogy az új technológia alkalmazásával majd évente 20 milliárd dollárt tudnak megspórolni. Nem akar lemaradni a Visa sem, kutatja a technológia felhasználási lehetőségeit. És még sorolhatnám.
Egy további érdekes példa a privát blokkláncok fejlesztésére a Digital Asset Holdings nevű cég, amelynek vezére Blythe Masters. A meglehetősen ambíciózusnak és okosnak jellemzett hölgy a J.P. Morgan egykori vezető közgazdásza, akit szerte a világon a 2008-as válságban oly sok bajt okozó CDS nevű hitelderivatíva kifejlesztéséért tisztelnek vagy vetnek meg, hozzáállástól függően. Szerinte a blokkláncot most annyira kell komolyan venni, mint az 1990-es évek elején az internet koncepcióját.
A technológia jelentőségének felismerése megtörtént, a tantusz leesett. Mindenki blokkláncot fejleszt, és hamarosan elérkezik a tömeges felhasználás időszaka is, ez ma már nem kérdés. Az se véletlen, hogy tavaly ősszel az Economist címlapsztorija éppen a blokklánc volt. A borítón a következő felirat olvasható: „The trust machine. How the technology behind bitcoin could change the world”.
A legambíciózusabb publikus blokkláncot fejlesztő projekt az előző részben bemutatott, okos szerződések futtatására alkalmas Ethereum. Az ambíció többek között abban nyilvánul meg, hogy a rendszert Turing-teljesre tervezték. Emlékeztetőül: ez azt jelenti, hogy minden elméletben algoritmizálható feladat lefuttatható rajta. A bitcoin tranzakciókat felfoghatjuk úgy, mint egyoldalú szerződéseket, a tranzakció digitális aláírásával az utalást indító fél a címzett javára önkéntesen lemond az átutalt összegről. A bitcoin rendszerében lényegében csak ilyen egyszerű szerződések köthetőek. Az Ethereumban azonban határtalanok a lehetőségek, a Turing-teljes felépítése miatt nincs korlátja a megköthető szerződések körének.
Ebből pedig az következik, hogy ha az Ethereum valóban jól működik (és ez erős, több dolgot jelentő feltétel, nem biztos, hogy igaz), akkor nincs igazán értelme másik, publikus blokkláncot működtető projektnek. Hiszen minden korábban említett vagy nem említett speciális feladat megoldható okos szerződésekkel is, közben viszont nem kell a speciális feladat kiszolgálására saját hálózatot működtetni, minden futhat az Ethereum hálózatán.
Más a helyzet a privát blokkláncokkal. Természetesen az általuk elvégzett feladat is megoldható lenne az Ethereum okos szerződéseivel. Ugyanakkor vannak olyan piaci szereplők, akiknek különböző célokból megérheti saját privát blokkláncot fejleszteni és üzemeltetni. Egy banki könyvelést érdemes lehet blokkláncra tenni, de ehhez nem a nyilvános Ethereum a legcélszerűbb eszköz.
A saját blokklánc fejlesztése azonban drága mulatság. Éppen ezért néhány cég (mint például az IBM) az utóbbi időben saját blokklánc szolgáltatást (blockchain-as-a-service) kezdett kínálni az ügyfeleinek. Tulajdonképpen ilyen blokklánc szolgáltató az Ethereum is, és ezért bizonyos szempontból csak az egyik versenytársa a többinek. Ugyanakkor a nyílt és decentralizált hálózati struktúrája egyedivé is teszi, megkülönbözteti a többitől. Emiatt van egyrészt az, hogy valóban senkinek, még maguknak az üzemeltetőknek sincs lehetősége manipulálni a blokkláncot, másrészt a szolgáltatás kimaradásának a kockázata kereken nulla. Ezért aztán bizonyos felhő szolgáltatók nem is akarnak versenyezni saját blokklánc fejlesztésével, hanem az ügyfeleiknek szánt blokklánc szolgáltatásukat Ethereumra építik fel (például Microsoft). Az Econosmist „Trust machine” kifejezését tovább gondolva azt mondatjuk, hogy a legmegbízhatóbb bizalomgép az Ethereum.
Az előző részben bemutattam, hogy az Ethereum okos szerződéseivel hogyan tudja az üzleti kapcsolatokban fellépő bizalomhiányt megszüntetni, vagyis hogyan teremt bizalmat. Jelenleg ott tartunk, hogy megépült ez a publikus, mindenki által használható bizalomgép. Sőt, nemrég beindították. A motorja pöffent egyet, majd feldübörögött. Most pedig azt várjuk tőle, hogy nagyobb fordulatszámra kapcsolva hamarosan hatalmas mennyiségben állít elő színtiszta bizalmat.
A következő részben a bizalomgép üzemanyagáról, a virtuális olajról, vagyis az éterről lesz szó.