2014. 11. 20.
A gazdaság komplex világában lehetséges az, ami a fizikában nem: valami csak azért valósul meg, mert hisznek benne. Működik az önbeteljesítő jóslat. Ha mindenki azt hiszi, hogy jön a felvirágzás, és eszerint cselekszik, vagyis elkezd ezerrel alapanyagot vásárolni, termelni, munkaerőt alkalmazni, akkor tényleg jön a felvirágzás. Ebben a világban Münchhausen báró valóban ki tudja húzni magát a mocsárból a saját hajánál fogva. Vagy ami a fizikai világban hasonlóan képtelenség, a csónakjában álló Lusta Dick a vitorlába fújva (átmenetileg) meg tudja menteni magát a vízeséstől.
De a dolog működhet fordítva is. Ha nehéz időkre számítva mindenki inkább félretesz, kuporgat, nem ruház be és a fogyasztását is visszafogja, akkor valóban jön a recesszió, hiszen senki sem vásárol, termelni sincs kinek. Még akkor is, ha amúgy semmi baj nem lenne. A hitnek, várakozásoknak tehát óriási jelentősége van a gazdaság aktuális és jövőbeli állapota szempontjából. Ebből aztán rengeteg furcsa dolog származhat. Például a rajzfilmhősökhöz hasonlóan a gazdaságok (és velük együtt a tőzsdék) sem akkor zuhannak bele a szakadékba, amikor már nincs talaj a lábuk alatt, hanem csak akkor, amikor ezt észre is veszik. Mindketten hosszú időt tudnak még eltölteni a levegőben kalimpáló lábakkal anélkül, hogy leesnének. A hitük, miszerint szilárd földön állnak, sokáig magasan tartja őket.
Mindez azonban nem azt jelenti, amit a pénzügyi összeesküvéselmélet-hívők annyira szeretnek belelátni, hogy az egész csak légvárépítés, illúzió, hamis valóság. A gazdaság bonyolult rendszere által létrehozott okostelefon, repülő vagy felhőkarcoló nagyon is valóságos. Csak egy olyan rendszerben keletkeznek, amire visszahat az, ahogy a rendszer gondolkodik saját magáról.
A befektetések világában tehát rendkívül fontos bármilyen információ megszerzése a várakozásokról. Biztos választ persze soha nem kaphatunk. De megsejteni azt, hogy a gazdaság már nem áll biztos talajon, és a semmi felett csak a széles körű, általános hit tartja a levegőben, az számunkra rendkívül értékes tudás. Hiszen akkor előbb-utóbb leesik, és ha erre időben felkészülünk, akkor hatalmas veszteségektől tudjuk megkímélni magunkat.
A dolog persze nem annyira egyszerű. Hiszen ha mi időben észre is vesszük, hogy a várakozások elszakadtak a realitásoktól, attól a világ még sokáig ringathatja magát hiú ábrándokban. Aztán persze a baj rendszerint annál nagyobb lesz, minél később száll fel a rózsaszín köd. Atlantisz népe például kimaxolta a közelgő katasztrófa észlelését:
Természetesen nem csak a gazdaság egészével kapcsolatban lehet hasonlóan gondolkozni, hanem részterületeiről, egyedi részvények árfolyamáról, vagy bármiről, ahol a várakozások kihatnak az aktuális állapotra. Ha olyan területet találunk, ahol a többség erősen és ugyanúgy vélekedik, akkor számunkra annak nyomban gyanúsnak kell lennie, még ha mi magunk is ugyanazt gondoljuk. Ilyen esetben kötelezően fel kell tenni magunknak a kérdést: vajon még szilárd talajon állunk, vagy már csak a hitünk tart bennünket?
Az engem aktuálisan foglalkoztató egyik ilyen terület a pénz értékállóságába vetett általános bizalom a fejlett világban. Mindenki nagyon nyugodt az inflációt illetően. Sőt, inkább a deflációtól félünk. Pedig a kamat mindenhol nullán áll, és a nemzeti bankok hatalmas mennyiségű frissen nyomott pénzzel árasztották el a világot, hogy tompítsák a válság hatásait. Ebből pedig előbb-utóbb pont az infláció megugrásának kellene következnie.
Azonnal elkölthető pénzállomány (MZM) – milliárd dollár mai értéken
Forrás: Federal Reserve Bank of St. Louis
A grafikonon Amerika MZM pénzállományának inflációval korrigált alakulását láthatjuk az elmúlt 50 évben. Az MZM (money with zero maturity) az azonnal hozzáférhető/elkölthető pénz mennyiségét jelenti: készpénzt, folyószámlapénzt, pénzpiaci alapokat, mindent, amihez azonnal és veszteség nélkül tudunk hozzájutni. A pénzállomány az 1980-as évek elejétől inflációval korrigáltan is folyamatosan emelkedik (ugyanez elmondható a GDP arányos értékéről is), és mára több lóvén ülnek, mint korábban valaha. Az USA-ban lassan már úsznak a pénzben, mint Dagobert bácsi.
Ennek ellenére úgy néz ki, senki sem fél az inflációtól. Mindenki nyugodt, senki sem aggódik, hogy a felhalmozott pénze jövőre már nem ér semmit. A helyzet talán pont az ellentéte annak, ami az 1980-as évek elején, az infláció csúcsosodásakor volt. Akkor csak kínkeservesen sikerült megfékezni az áremelkedést és kiölni az inflációs várakozásokat. Amilyen stabil volt akkor a hit, hogy az infláció tartósan megmarad, most ugyanolyan stabil, hogy nem lesz. Annyira megszoktuk, hogy stabilak az árak, hogy önbeteljesítő jóslatként azok is maradnak.
Én azonban tartok az inflációtól. Jelenleg az emberiség mindenfélét nagyon olcsón tud előállítani. Ha azonban valamiért (pl. háború, szélsőséges időjárás, protekcionizmus erősödése) jön egy kínálati sokk, akkor a bankszámlákon pihenő rengeteg pénz nyomban beáramlik a reálgazdaságba az ilyenkor szokásosnál is nagyobb áremelkedést és inflációs spirált generálva. A Fed pedig tehetetlen, mert a kamatemeléssel recesszióba küldené az eladósodott gazdaságot. Az atlantisziakhoz hasonlóan csak ülünk és végignézzük a velünk történő katasztrófát.
Egy régi Monty Python jelenetben Mystico, a hipnotizőr egyetlen varázslatos karmozdulattal húz fel házakat, amiket aztán a benne lakók erős hite tart szilárdan. A pénz értékállóságában egyelőre eltökélten hiszünk, a hipnózis által felépített ház még csak nem is repedezik. De egy pillanat alatt omlik majd össze, ha megrendül benne a bizalmunk.
A hivatkozott tanulságos esetek részletesebben is megtekinthetőek az alábbi nevekre kattintva:
A sorozat következő része: Dollárexport
A sorozat előző része: Kétszintű alapjövedelem