rss

Vérszerződések az interneten - A kőpénztől az okos szerződésig

Valahol a Csendes-óceán közepén található egy apró trópusi szigetcsoport, aminek az a neve, hogy Yap szigetek. Ősidők óta egy bennszülött törzs lakja, és ez a távoli közösség szolgál számunkra egy pénztörténeti érdekességgel: évszázadokon keresztül mészkőből faragott pénzt használtak, kőpénzben fizettek egymásnak.

Pénzt általában ritka és nehezen hozzáférhető anyagból csinálnak, mint például az arany. Hogyan lehetséges, hogy a bennszülöttek mészkőből csinálták? Úgy, hogy a Yap szigeteken a mészkő olyannyira ritka, hogy nincs is egyáltalán, és olyannyira nehezen hozzáférhető, hogy a bennszülötteknek több száz kilométert kellett kenuzniuk kezdetleges kenuikkal a szomszédos szigetcsoportig, hogy szert tegyenek rá. Ezek hosszú és kockázatos expedíciók voltak, és csak gyakran követeltek emberéletet. Mivel a vasat nem ismerték, a mészkődarab fánk alakúvá faragása is sziszifuszi munka volt, amit többek között kagylóhéjjakkal végeztek.

A kövek mérete változó volt, a tíz centistől a több méteresekig. A legnagyobbak több tonnásak voltak, amelyek megmozdítása rengeteg ember összehangolt munkáját kívánta, de a közepesek mozgathatósága is igencsak nehézkes volt. A yap szigetekiek ezért kialakítottak egy sajátos fizetési módszert. Rájöttek, hogy nem szükséges fizikailag is átadni egymásnak a kőpénzeket, azokat nyugodtan hagyhatják egyhelyben. Ha pedig a tulajdonviszonyokban változás történt, akkor azt egyszerűen elmondták a többieknek. Vagyis szájhagyomány útján fizettek, és a közösség minden tagja pontosan tudta, hogy melyik kőpénz éppen kié.

Történt azonban egyszer, hogy egy pénzfaragó expedícióról úton hazafelé egy frissen kifaragott kőpénz beesett az óceánba. A bennszülöttek visszatértek és elmesélték, hogy mi történt. A törzs összeült tanácskozni, és arra jutottak, hogy pusztán azért, mert nem látják, attól még kétségtelenül létezik az a kőpénz, és ezért érvényes fizetőeszköz lehet a közösségben. Azt már úgyis megszokták, hogy szóban, szájhagyomány útján fizetnek. És ez így is történt, az óceán mélyén pihenő, elveszett követ immár 150 éve használják fizetésre.

A sztori tanulsága, hogy maguk a kövek fizikai valójukban lényegtelen szerepet töltöttek be a törzs fizetési forgalmában. Az igazán fontos összetevő a kollektív tudás, a szájhagyomány segítségével a fejekben vezetett főkönyv volt. A köveket akár be is dobálhatták volna a tengerbe, a pénzrendszer fennakadás nélkül működött volna tovább. És az ilyen alapokon működő pénzrendszernek van néhány érdekes tulajdonsága.

Az egyik az, hogy központ nélkül működik. Nincs központi pénzkibocsátó vagy központi bank, a rendszer tökéletesen decentralizált.

A másik a rendszer manipulálhatatlansága. Egyik bennszülött sem tudja ellopni vagy önkényesen kisajátítani a más pénzét, hiszen az mindegy, hogy fizikailag hol van a kő. Még ha az egyik bennszülött el is lopná az egyiket, akkor se menne vele sokra. Amikor ugyanis el szeretné költeni, és ezt bejelentené, akkor a többiek ezt nem hagynák. Azt mondanák neki, hogy mindannyian tudjuk, valójában nem a tied az a kőpénz, nem fizethetsz vele. Viszont a jogos tulajdonos gond nélkül fizethet vele, még akkor is, ha nincs is nála a kő, hiszen ha szóban odaadja valakinek, akkor az egy érvényes tranzakció. Hasonló okokból lehetetlen pénzt hamisítani. A pénzrendszer manipulálhatatlanságát a teljes törzs kollektíve garantálja.

Ezt a fajta pénzrendszert már csak az érdekessége miatt is jó lenne kiterjeszteni az egész világra, persze a kövek elhagyásával. A nehézség nyilván abból adódik, hogy sok millió ember nem lesz képes egymással személyesen kommunikálva fejben nyilvántartani mindegyikük vagyonát.

A problémát néhány éve a blokklánc technológia feltalálásával sikeresen oldotta meg egy Satoshi Nakamoto álnevű ember, akinek a valódi kilétét a mai napig nem ismerjük. 2009-ben ő indította el a bitcoint, amivel bizonyítani igyekezett, hogy találmánya a gyakorlatban is működik. A bitcoin esetében ugyan nem emberek kommunikálnak egymással személyesen és élőszóban, hanem számítógépek az interneten keresztül. De a lényeg ugyanaz. Az okosan felépített rendszer biztosítja, hogy a számítógépek kialakítsák a konszenzusos kollektív tudásukat arról, hogy aktuálisan melyik számlán hány bitcoin van. Ezzel pedig a történelem folyamán először globálisan is megvalósult egy központ vagy központi bank nélkül működő, és egyben manipulálhatatlan pénzrendszer.

Az új technológia tehát lehetővé teszi, hogy a blokklánc alapú adatbázisban manipulálhatatlanul tároljuk az aktuális bitcoin számlaegyenlegeket. De a technológiában rejlő igazi potenciál nem ez. A blokkláncon ugyanis nem csak számlaegyenlegeket, hanem bármilyen más adatot is manipulálhatatlan formában tudunk tárolni. Például szerződéseket. Ha a megkötött szerződéseinket digitálisan aláírva feltöltenénk a blokkláncra, akkor nem lenne szükség azokat állandóan sok példányban kinyomtatni, lepecsételni, aláírni, iktatni és minden félnek eltennie belőle egy-egy példányt. A blokklánc megőrizné azokat hiteles formában.

Sőt, alkothatunk akár egy olyan blokkláncot is, ahol a feltöltött szerződések önmagukat végrehajtják. Programozók egy csoportja éppen egy ilyen blokklánc fejlesztésén dolgozik. A találmányukat Ethereumnak nevezték el, az Ethereum saját pénzét pedig éternek hívják.

Egy példán keresztül jobban megérthetjük, hogy pontosan miről is van szó, és ezért most térjünk vissza a Yap szigetekre. Képzeljük el, hogy a bennszülöttek nem csak a számlaegyenlegeket tartják nyilván fejben, hanem az egymással kötött megállapodásokat is. Ez valójában persze nem így történt, de a hasonlat segíteni fog megérteni a lényeget.

Tegyük fel, hogy az egyik bennszülött (hívjuk őt Daninak) a törzs színe előtt vérszerződést köt egy másik bennszülöttel (legyen ő Laci), hogy amennyiben Dani bennszülött egy éven belül elhoz neki egy jegesmedvét, akkor Laci bennszülött ezért fizet 10 egységnyi kőpénzt.

Ebben az esetben, ha másnap Laci bennszülött el szeretné költeni az összes pénzét valami másra, akkor a törzs tagjai nem lennének hajlandóak a fejükben elkönyvelni a tranzakciót. Hiszen ha Dani bennszülött ezután előállna a jegesmedvével, akkor Lacinak nem maradna pénze kifizetni őt, márpedig arra vérszerződést kötött, tehát muszáj lenne neki. Ma úgy mondanánk, hogy a törzs tagjai a vérszerződés alapján egy évre zárolják Laci bennszülött 10 kőpénzét, aki ezt az összeget addig nem tudja elkölteni.

Ha pedig Dani bennszülött egy éven belül meghozza a jegesmedvét, és a törzs színe előtt átadja, akkor a közösség minden tagja a vérszerződés alapján automatikusan, további teendő nélkül fejben végrehajtja Laci fizetési tranzakcióját, és Dani számláján jóváírják a 10 kőpénzt.

Itt a lényeg az, hogy a megkötött vérszerződést az események függvényében konszenzusban és automatikusan hajtják végre a törzs tagjai a megállapodásban foglalt feltételeknek megfelelően. Az Ethereum programozói ezt a modellt szeretnék globálisan is megvalósítani, és mindenki számára elérhetővé tenni. Az Ethereum blokkláncán a felhasználó közösség az egymással kötött szerződéseit rögzítheti, amely szerződések aztán az események függvényében a megállapodásban szereplő feltételek szerint automatikusan végrehajtódnak. Éppen ezért hívják ezeket smart contractoknak, vagyis okos szerződéseknek.

Ha a kőpénzek manipulálhatatlan rendszerét blokkláncra tesszük, akkor a bitcoinhoz jutunk. Ha a vérszerződések manipulálhatatlan rendszerét tesszük blokkláncra, akkor pedig az Ethereumot kapjuk.

Abban a formában, ahogy ma mindannyian ismerjük, az internet az információ közvetlen megosztására alkalmas. Ezt úgy tesszük, hogy a birtokunkban levő adatot lemásoljuk, és elküldjük másoknak. Akár emailben, akár amikor a szerverünkön tárolt tartalmat mások letöltik és megjelenítik böngészőjükben. Az információ ezután meglesz nekünk is, és annak is, akinek elküldtük, tehát akárhányszor lemásolható. Ami pedig végtelenszer kopírozható, az nem lehet túl értékes.

A bitcoin bebizonyította, hogy az interneten előállíthatóak úgy is virtuális eszközök, hogy azok nem másolhatóak le. Átadhatom másnak, de – a sima információval ellentétben – akkor az nálam már nem lesz meg. Mivel így a kínálatuk korlátos, ezért ezek a virtuális eszközök alkalmasak érték reprezentálására. Ezen értékes eszközöket pedig a világhálón keresztül közvetlenül egymásnak tudjuk transzferálni. Közvetítőt – bankot, tőzsdét vagy brókercéget – nem szükséges igénybe vennünk.

Az interneten közvetlenül transzferálható értékes eszközök szaporodása és evolúciója megindult. Vannak olyanok, amelyek pénzhez hasonlítanak, mások inkább az aranyhoz, és léteznek olyanok, amelyek részvényekhez. A befektetések világában egy tökéletesen új, az eddigiektől teljesen függetlenül létező, és más jellemzőkkel bíró eszközosztály van születőben. Összefoglaló néven kriptoeszközöknek hívjuk ezeket.

Az Ethereum létrehozásával pedig képessé válunk arra, hogy a különböző fajta kriptoeszközöket manipulálhatatlan és önmagukat végrehajtó okos szerződések segítségével cserélgessük közvetítő nélkül, közvetlenül egymás között, az előzetesen megállapodott feltételrendszer betartásával.

Az Ethereum ma még nem működik jól, és lehetséges, hogy még hosszú ideig nem is fog. De ha egyszer valóban elkészül, akkor az alapjaiban formálhatja át a gazdasági kapcsolatok ma ismert rendszerét. Sokak szerint – beleértve engem is – egy internet jelentőségű találmánnyal állunk szemben.

Kapcsolódó tartalom

Kriptolufi

Zcash, a titkos pénz

Párhuzamos univerzumok – The DAO, 3. rész