2022. 12. 19.
Bár a mostani botránysorozat fényében úgy tűnhet, a kriptovalutákat csak spekulációra és csalásra használják, vannak országok, ahol lassan létszükségletté válnak. Vagy azért, mert a hagyományos pénzügyi rendszer méregdrága, vagy nem érhető el, vagy még ki is zár a szolgáltatásainak köréből.
Bárhova megyek a Szilícium-völgyben manapság, és elkezdem azt mondani, hogy kripto…, még ki sem mondtam, már mindenki pilótajátékokat, csalásokat, illegális használati módokat, pénzügyi botrányokat emleget – állapítja meg egy, a kriptovaluta-világban híres szakíró, Scott Alexander. Ami az FTX-botrány fényében érthető, bár – amint nemrég írtuk – tulajdonképpen volt ennél nagyobb szerencsétlenség is a kriptodevizák alig másfél évtizedes történetében. (Csak arra még jóval kevesebb médiafigyelem irányult, mivel akkor sokan nem hallottak még az iparágról.)
A szerző, miközben nem tartja magát igazi kriptovaluta-hívőnek, távol áll attól is, hogy ellenségesen álljon hozzá a szektorhoz, és ezt nagyon alaposan meg is indokolja. Az első helyen egy tanulmánnyal, amely azt vizsgálta, hogy globálisan mely országokban a legnagyobb a kriptovaluták elfogadottsága a lakosságban.
A pocsék bankrendszer a kriptók legjobb reklámja
Annak ellenére, hogy általában a kriptovaluta-iparágban is az Amerikai Egyesült Államokból fújják a passzátszelet, ez az ország csak a nyolcadik helyre került a 2021-es listán. Megelőzte egy sor feltörekvő ország, nevezetesen Vietnám, India, Pakisztán, Ukrajna, Kenya, Nigéria és Venezuela. Nyilván nem azért, mert ezek polgárai hatalmas megtakarításokkal rendelkeznének, amelyeket kriptovalutákra vagy majmos képecskékre (NFT-kre) szórnak el. Inkább ellenkezőleg, azért, mert szegények, és mert ezekben az országokban a bankrendszer igen rosszul működik.
Drága, és sokan egyáltalán nem is férnek hozzá. Például a vietnámiak 69 százaléka nem rendelkezik bankkapcsolattal, ami a második legmagasabb érték a világon. A többi, a listán szereplő országban is hasonló a helyzet. Az ukrán bankrendszert egész egyszerűen szörnyűnek nevezik. Venezuelában három számjegyű az infláció, a kriptovaluta sokaknak egyenesen létszükséglet.
Ezért van az, hogy a kriptovaluták használóinak 66 százaléka a feltörekvőnek nevezett országokban van. Egyes államokban a Chainalysis szerint már a lakosság 20-30 százaléka használ kriptovalutát – és nem jó kedvében, vagy hazardírozási céllal, hanem kényszerűségből. Ami globálisan százmilliós nagyságrendű tömeget jelent.
Sok országban, mint afrikai, dél-amerikai államok, azért is terjedt el annyira a kriptovaluták használata, mert ez messze a leghatékonyabb megoldás arra, hogy a külföldön dolgozók pénzt tudjanak hazaküldeni. Az olyan rendszerek, mint a Western Union és társai minimum több, de akár tíz-húsz százalékos díjat is felszámolnak. A legszegényebb helyeken ebből a pénzből akár egy-két hétig is lehet enni. Nagy érvágás tehát ez a díj.
Jelenleg egy bitcoin-tranzakció csak mintegy 80 centbe kerül átlagosan. De ezt különböző trükkökkel, például pár órás várakozás vállalása árán tapasztalataink szerint 10-20 centre lehetett leszorítani az utóbbi időben.
Szerezzen doktorátust két hét alatt
A szerző második érve, hogy az igazán nagy kriptovaluta-projektek valójában ritkán bizonyultak eddig csalásnak (az FTX éppen a ritka kivételek egyike). Megvizsgált néhány toplistát az előző évekből, és az azon szereplő vezető kriptovaluta-tőzsdék és a legnagyobb kapitalizációjú kriptovaluták egyáltalán nem voltak átverések. Bár volt közöttük jó pár olyan, amely érdeklődés hiányában az évek során elhalt.
Remek hasonlata szerint az Amerikai Egyesült Államokban van nyolc, rendkívül magas színvonalú (Ivy League) elit egyetem, körülbelül 400 elismert, szintén elég jó intézmény, és nagyjából ezer szélhámos, hasznavehetetlen diplomagyár. Az utóbbiak reklámjai szerint például „Szerezzen doktori fokozatot két hét alatt a Phoenix Egyetemen”. Ezeket a szövegeket a kriptovaluta-csalók reklámjaihoz hasonlóan a leggyakrabban kéretlen e-mailben továbbítják.
De ahogy az egyetemek közül is ki lehet válogatni a komolyakat, a kriptovalutáknál is meg lehet ezt tenni a megfelelő ráfordítással és odafigyeléssel. Vagy legalábbis efelé halad a kriptóvilág.
A kriptó a megoldás az önkény ellen?
Egy másik ok, amiért Scott Alexander értékesnek tartja a kriptót, hogy egyfajta biztosítást jelentenek az autoriter rezsimek és módszerek ellen. Példái még csak nem is diktatúrákra vonatkoznak. Azzal kezdi, hogy például a PayPal kitiltotta a szexmunkásokat a fizetési platformjáról. A folyamat aztán tovább terjedt az erotikus irodalom, az orvosi célú marihuána és az állítólagosan félrevezető információkat terjesztők irányába is. E taktika részének tekinti a 2021-es kanadai, Covid-korlátozások elleni kamionos tiltakozást is, amikor a kormány a bankokat megkérte, hogy a gyanúsítottak bankszámláit fagyasszák be.
A kormányok betilthatnák ugyan a kriptót, vagy jelentős nehézségeket gördíthetnek az útjába, de erősen kérdéses, hogy ezt teljes mértékben véghez tudják-e vinni. Nem lehet minden átutalás mellé rendőrt állítani, és ha elég sok ember használja, akkor nem lesz annyi detektív a világon, amennyi elegendő lenne a rendelkezés betartatására. Ha a korlátozás vagy betiltás túlságosan bonyolulttá válik, akkor pedig a tapasztalatok szerint a kormányok gyakran visszavonulnak és inkább másfelé koncentrálják az erőforrásaikat.
A kriptó rosszul működik, és ez így van jól
A kriptovalutás gyakorlati megoldásokat sokféle kritika éri, többek között azért, mert használatuk nem olyan praktikus, sőt kényelmetlen vagy veszélyekkel járhat. Általában sokkal rosszabbak, mint a hagyományos megoldások többsége. A szerző szerint 12 évvel ezelőtt százszor rosszabb volt kriptót használni, mint a hagyományos pénzügyi rendszert. De ez a hátrány mára csökkent, most csak durván tízszer rosszabb lehet. De ez sem újdonság.
Hasonlata szerint például az űrkutatásban:
- Megépítették a holdjárót, amely olyan, mint egy autó, csak sokkal rosszabb.
- Építettek robocoptert a Mars misszióhoz, amely tulajdonképpen egy drón, csak sokkal rosszabb.
- Megépítették a Nemzetközi Űrállomást, amely tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas ház az űrben, csak sokkal rosszabb, mint a földi házak.
Csak hát mindez az űrben van, ami mindjárt más megvilágításba helyezi ezeket. Ugyanúgy a kriptós megoldások is sokkal rosszabbak, csak hát legalább a decentralizált térben vannak, ami teljesen más. De lehet, hogy eljön az az idő, amikor már nem is lesznek rosszabbak, mint a hagyományos pénzügyi rendszer megoldásai.
A kriptovaluták és a bitcoin szempontjából hatalmas balszerencsének nevezi a szerző, hogy az első számú kriptó értéke tízezerszeresére nőtt néhány év alatt. Így aztán a kriptók barátai és ellenségei egyaránt elsősorban egy értéknövelő céllal vett spekulációs eszköznek tekintik. Pedig sokkal többről van szó, rendkívül érdekes technológiai megoldásról, amely a való életben már ma is számos problémát megold, és a jövőben még sokkal többet megoldhat.
Szerző: DeFizz