2016. 07. 21.
Arisztotelész szerint a testek természetes állapota a nyugalom. A mozgásukhoz folyamatos erőhatásra van szükség. Kétezer évig ez a tétel tartotta magát, ami nem meglepő, hiszen mindenkinek ez volt a közvetlen tapasztalata. Az elgurított kő magától megáll, a hintókat pedig csak lovak húzóereje tartja mozgásban.
Newton azonban rájött, hogy a testek természetes állapota a mozgás. Ha egy mozgó testet nem zavarja meg semmi, akkor az soha nem fog megállni. A Földön csak az a baj, hogy jelen van a súrlódás és a légellenállás, ezek az erők mindent megállásra kényszerítenek. De az űrben, súlytalanságban erőkifejtés nélkül lebegnek az űrhajósok egyik helyről a másikra. Ma már könnyű ezt elképzelni, hiszen mindenki látott erről videót.
Súrlódás és maglev
Newton felfedezése óta tudjuk, hogy ha az energiaveszteséget okozó disszipatív erőket teljesen ki tudnánk küszöbölni, akkor elég lenne a Déli pályaudvaron meglökni a vonatot, amely aztán további meghajtást nem igényelve végigsiklik a pályán. A fizika törvényei ezt megengedik. Arra kell csak figyelni, hogy Siófoknál ne felejtsük el megállítani. A közlekedés fejlesztése régóta elindult ebbe az irányba. A súrlódást gyakorlatilag teljesen sikerült kiküszöbölni a mágneses lebegtetésű vasúttal, a maglevvel. Ez a technológia hatalmas sebességeket tesz lehetővé, a Sanghaj repterét és központját összekötő maglev csúcssebessége például 430 km/óra, de Japánban kísérleti üzem alatt elértek már 600 km/órát is.
Légellenállás és Hyperloop
A mágneses vasút további hatékonyságjavulása előtt tornyosuló fő akadály a nagy sebességeken egyre jelentősebb légellenállás. A probléma megoldására azonban léteznek futurisztikus tervek. Sőt, ma már egy lépéssel a tervezés fázisa után vagyunk. A Tesla vezér Elon Musk felhívására ugyanis a nevadai sivatagban nemrég elkezdték építeni a Hyperloop kísérleti pályáját. Lényegében egy speciális csővezetéket fektetnek le, amibe az elképzelések szerint egy mágneses lebegtetésű kapszulát tesznek. A csőből kiszivattyúzzák a levegőt is, így a kapszula vákuumban lebegve, gyakorlatilag ellenállás nélkül tud majd mozogni benne. Az ötlet támogatói szerint ilyen kapszulákban fogunk néhány éven belül Los Angelesből San Franciscóba utazni a repülőnél is gyorsabban.
Ha valaha megvalósul, a Hyperlooppal beteljesül a fentebb leírt utópia. A kapszulákat 2-3 perc alatt fel lehet gyorsítani 1100 km/órára, melyek ezután ellenállás hiányában pusztán a tehetetlenségüknél fogva végigszáguldanak a pályán. A végállomáshoz közeledve pedig a lassítás során kinyert energia felhasználható a következő járat gyorsítására. Az energiaveszteség összes lehetséges forrását kiiktatva egy kezdeti, egyszeri löketen kívül a működtetéséhez lényegében nem lesz szükség további energiára.
Energiaveszteség nélkül
A XX. században a fizika több más területén is végrehajtottak olyan kísérleteket, melyek párhuzamba állíthatóak Newton felfedezésével. Ami a mechanikában a súrlódás és a légellenállás, az az elektromosságtanban az elektromos ellenállás. Még a vezetékeknek is van egy pici elektromos ellenállása, tehát a rajtuk folyó áram folyamatosan veszít egy kicsit az erejéből. Éppen úgy, ahogy az úton guruló autó is egyre lassul, ha nem nyomjuk a gázpedált.
Aztán kiderült, hogy extrém alacsony hőmérsékleten számos anyag szupravezetővé válik, vagyis teljesen elveszíti az ellenállását. Ebben az állapotban tökéletesen, mindenfajta veszteség nélkül vezetik az áramot. Az elektromos áram tehát nem veszít az erejéből, ahogy az űrben mozgó test sem a lendületéből. Az energiaveszteség kiiktatható.
Hasonlóan érdekes felfedezés történt a hidrodinamikában, vagyis a folyadékok mozgástanában. Normál esetben a folyadékok belsejében is keletkezik súrlódás, viszkozitásnak hívják. Egy aprócska csövön, például egy injekciós tűn nem folyik keresztül egykönnyen a víz, át kell azt préselni. Éppen a viszkozitása miatt. Kísérletek tanulsága szerint azonban extrém alacsony hőmérsékletű, cseppfolyós hélium belső súrlódása nullára csökken. Szuperfolyékonnyá válik, lassulás nélkül áramlik át bármilyen pici csövön. Az energiaveszteség ismét kiiktatható.
Fizikából a gazdaságba
Száguldó kapszula, örökké áramló folyadék vagy elektromos áram, mindez energia folyamatos befektetése nélkül. A fizikában lehetséges. Vajon a gazdaságban is megtörténhet hasonló? Az is mozgásban maradhat örökké? A gazdaság törvényeit arisztotelészi vagy newtoni elvek mintájára tudjuk leírni? Működhet gazdaság a fizikai értelemben vett energia befektetése nélkül?
Az utóbbi kérdésre egyértelmű nem a válasz. A gazdasági tevékenység során ugyanis az anyag rendezetlen állapotából rendezettet állítunk elő. A földből kibányászunk mindenféle matériát, ezeket hosszasan feldolgozzuk, alapanyagokra választjuk szét, majd végül alaposan megtervezett eszközöket állítunk elő belőlük, így születik a tornacipő, a mobil vagy a repülőgép. A termodinamika 2. főtétele azonban éppen azt mondja, hogy a folyamatok spontán iránya az egyre nagyobb rendezetlenség felé mutat. A tétel mondanivalója jól érthetővé válik, ha az anyagnak bármilyen rendezett formájára gondolunk, például egy gyönyörű házra. Karbantartás nélkül bármelyik ház néhány ezer év alatt leomlik, elporlad, a beépített anyagok összekeverednek, szétszóródnak. Ugyanakkor soha nem látunk olyat, hogy a szétszórt anyag magától házzá állna össze, bármilyen sokáig várunk is. Egy ház felépítéséhez, és minden egyéb gazdasági tevékenység végzéséhez energiát kell befektessünk.
Gazdasági energia
Mindez azonban nem szegi a kedvünket. A gazdaságot ugyanis nem a fizikai értelemben vett energia hajtja közvetlenül. Gondoljuk csak végig, hogyan működik egy vállalkozás. Kezdetben szükséges egy első körös befektetés, ebből megvesszük a termelőeszközöket. A működés során aztán folyamatosan költségek lépnek fel: fizetnünk kell a munkabért, alapanyagokat, áramszámlát, amortizációt.
Ha párhuzamot vonunk e modell és a mechanika között, akkor azt mondhatjuk, hogy a kezdeti befektetés felel meg annak a kezdeti energialöketnek, amivel mozgásba hozzuk a testünket. A működés során folyamatosan fellépő költségekkel párhuzamos fogalom pedig a súrlódásból fakadó energiaveszteség. Ha a vállalkozásunkat működtetni akarjuk, akkor a felmerülő költségeket folyamatosan fedeznünk kell. Ha a testünket mozgásban akarjuk tartani, akkor a súrlódásból fakadó energiaveszteséget folyamatosan pótolnunk kell.
Önműködő gazdaság
A gazdaság önműködése tehát nem azt jelenti, hogy energiafelhasználás nélkül muszáj üzemelnie. A gazdaságot akkor tekinthetjük önmagától működőnek, ha egy kezdeti befektetéssel elindítva a későbbieken költségek nélkül tud üzemelni. Energiát ugyan biztosítanunk kell a számára, de ha az a többi potenciális költségelemmel együtt ingyen van, akkor megvalósítható az önműködő gazdaság. Beindítjuk, megy, és magától már nem áll le. Éppen úgy, ahogy a Hyperloop kapszuláit egy kezdeti energialökettel hozzuk lendületbe, de aztán súrlódás hiányában később beavatkozás nélkül már nem áll meg.
Ha ez lehetséges lenne, akkor a gazdaságot Newton elvei írják le jól. A világban természetesen nem ezt tapasztaljuk. Nincs olyan szegmense, ahol ne merülnének fel újra és újra költségek. Ahol az elvesztett „energiát” ne kellene ismételten pótolni. De vajon ez szükségszerű?
Az önműködő gazdaság utópisztikusan hangzik, de nem jobban, mint amennyire az ókori görögök számára az örökké mozgó test ideája tűnhetett. Ők sem hittek a végtelenségig mozgó testekben csak azért, mert nem láttak még olyat, de nem volt igazuk. Ne essünk a hibájukba! Inkább próbáljuk kitalálni, hogyan nézhet ki az önműködő gazdaság.
Energiaellátás ingyen
A korábbiak alapján biztosak lehetünk abban, hogy ingyenes energiaellátásra van szüksége. Létezik olyan energiatermelési mód, amely a beindítása után költségek nélkül dolgozik? Nem vagyunk olyan nagyon messze ettől, hiszen energia ingyen jön a Napból, az installált napelemek pedig nem igényelnek túl sok törődést. Sőt, a szél sem kér fizetést a szélkerék forgatásáért, a folyók meg grátisz hajtják a vízerőművek turbináit. Ez azonban édeskevés, aktuálisan a világ energiaellátásának csak kis részét fedezik. Nem is csoda, hogy jelenleg nem önműködő a gazdaságunk. De ez a lényegen nem változtat, látjuk annak a módját, hogy egy kezdeti befektetés után hogyan lehetséges a továbbiakban költségek nélkül energiát termelni. Kicsit persze lódítottam, hiszen az eszközök karbantartása, a hibásak lecserélése manapság költségekkel jár. Erre a kérdésre később még visszatérek.
Kétségtelen, a teljes világgazdaságot energiával ellátó napelem park kiépítése még elég távoli. Közben viszont olyan találmányok gyorsíthatják a költségmentes energiatermelést, mint a fúziós erőmű. Ami puszta vízből, pontosabban a vízmolekulában található hidrogénatomok fúziójával képes rengeteg energiát termelni. Ráadásul az atomerőműhöz képest sokkal biztonságosabb, és nem termel hosszú idő alatt lebomló radioaktív hulladékot. Az ipari megvalósításuk ugyan a közeljövőben biztosan nem fog bekövetkezni, de az elképzelés közel sem csak fikció. Angela Merkel ünnepélyes keretek között február elején indította be a német Max Planck Intézet kísérleti fúziós reaktorát.
Ki tartja karban a karbantartó robotot?
Látható, hogy néhány évtizeden belül kiépülhet olyan infrastruktúra, amely a kezdeti befektetés után alacsony költséggel tudja energiával ellátni az egész világot. A költségek abból adódnak, hogy az eszközöket karban kell tartani illetve lecserélni, ha elhasználódtak. Ha nem mi, emberek akarunk pepecselni ezzel, ami egyébként is csak állandó költséget jelent az üzemeltetőnek, akkor nyilván robotokat kell gyártani erre a feladatra. A dolog pénzbe kerül, de nem megvalósíthatatlan. Azonban a karbantartó robotot is karban kell néha tartani, amely feladat elvégzésére szintén építhetünk robotokat, amelyeket időnként természetesen karban kell tartani. A sor végtelen folytatása helyett érdemes más megközelítést alkalmazni. Általános célú robottal többre megyünk. Annak át kell látnia a rá bízott rendszert, tudnia kell problémát megoldani és döntéseket hozni. Tehát intelligensnek kell lennie. Így fel tudja ismerni és kijavítani a hibát, illetve legyártja vagy legyártatja a hibás alkatrészt. Sőt, egymás karban tartását is elvégezhetik. Ilyenünk egyelőre nincs, a megépítéséhez a szűk keresztmetszet az intelligencia.
Mesterséges intelligencia
A mesterséges intelligencia kutatása azonban gőzerővel halad, és ezt rengeteg területen érezhetjük. Szemléletes példa a közelmúlt egyik érdekes fejleménye, hogy a Google által fejlesztett program megverte a világ legjobb gó játékosát. A gó egy ősrégi kínai stratégiai, logikai játék, a sakkhoz szokták hasonlítani. Azonban a sakkhoz képest sokkal több lépési lehetőség van benne. Amikor a számítógép 1997-ben először győzte le a világ akkori vezető sakkjátékosát, Kaszparovot, azt nyers erő alkalmazásával tette. Vagyis Kaszparovnál egyszerűen csak több lépésre tudott előre számolni. Ezzel a stratégiával góban még csaknem 20 év elteltével sincs esélye, mivel ebben a játékban sok-sok nagyságrenddel több a lépéskombináció. Ezeket végigszámolni még a mai legnagyobb teljesítményű gépeknek is messze képtelenség. A gó éppen ezért sokkal inkább intuitív, emberi játék, amiben a számítógépnek nem volt esélye az emberrel szemben. Ez változott meg most hirtelen. Nem meglepő módon a góban diadalmaskodó program stratégiája alapvetően nem a nyers számítási kapacitáson alapul, hanem a gépi tanulás során megszerzett tudásán. A szoftver ugyanis alkalmas a tanulásra, és a meccs előtt hónapokig trenírozták. Gó mesterek korábbi meccseinek sok millió lépését mutatták meg neki. A program így szép lassan „ráérzett” a jó lépésekre.
Az okos robot már nem utópia
A gépi tanulásban az elmúlt években egészen döbbenetes eredmények születtek. Sok területet lehetne még sorolni arra, hogy a gépek hogyan kezdik egyre jobban szimulálni és túlszárnyalni az emberi gondolkozást, az önvezető autóktól az orvosi diagnosztikai szoftverekig. Számunkra a lényeg az, hogy ma már nem utópia a fentebb elképzelt intelligens, általános célú robot. Nagyon is látjuk azt az utat, amin végigjárva megvalósíthatóvá válnak. E folyamat társadalmi hatásait az Alapblogon megjelent A munkanélküliség-alapú társadalom felé című írásomban fejtettem ki.
Ezek a robotok természetesen arra is alkalmasak lesznek, hogy mindenfélét előállítsanak és szolgáltassanak számunkra, amire csak szükségünk van. Ha pedig energiaellátásuk ingyenessé válik, akkor azzal megvalósul az önműködő gazdaság. Emberi beavatkozás és munka, illetve költségek nélkül üzemel az egész. Úgy néz ki, hogy ennek elvi akadálya nincs. A gazdaságtan törvényeit newtoni elvek írják le. Ma még csak azért nem látjuk ezt tisztán, mert túl sok hatás lassítja az erőfeszítéseinket. A súrlódást még nem küszöböltük ki.
Mi lesz veled, ember?
Miután kiépült az önműködő gazdaság, termelői oldalon az emberre többé már nem lesz szükség. Továbbra is ők lesznek viszont a felhasználói oldalon. De ha nincs munkájuk, nem kapnak munkabért, akkor vajon miből fogják állni a fogyasztásukat? Ha a termelőeszközök magántulajdonban maradnak, és ugyan költségek nélkül állítják elő a javakat, de pénzt kérnének értük, akkor elkerülhetetlen lesz a vállalkozások adójából finanszírozott ellátás, például alapjövedelem bevezetése. Ezt a lehetőséget az Élet a munkanélküliség-alapú társadalomban című cikkemben fejtettem ki.
A másik lehetőség, hogy a termelőeszközök közös tulajdonba kerülnek. A kezdeti beruházásokat az állam finanszírozza. Mivel önmagukat tartják karban, így attól sem kell tartani, hogy lepusztulnak, mint a szocializmusban. Esetleg maradhatnak magántulajdonban, de ennek nem lesz jelentősége. Költségmentesen termelnek, és az ellátás is ingyenes lesz.
A világ egyre hatékonyabban működik
Természetesen mindez ma még csak fikció, a jövő távoli zenéje. Talán minden egészen máshogy lesz. Mégis, nagyon fontos arról gondolkozni, hogy merre tartunk, mire számíthatunk, az emberiség milyen kihívásokkal fog szembesülni a későbbiek során.
Jól látható tendencia, hogy a világ egyre hatékonyabban működik. Sok mindent egyre olcsóbban állítunk elő, a legkülönfélébb okos kütyüket néhány ezer forintért rendelhetünk a netről. A szolgáltatások ára is csökkenőben, az Airbnb vagy az Uber erőteljesen nyomja lefelé az árakat a saját szektorában. Ezek mind-mind példák a gazdasági tevékenységeket lassító súrlódási erők kiiktatására. (Még ha az Uber épp kivonul is Magyarországról, nyilvánvaló, hogy a kormány nem fogja tudni túl hosszú időre megállítani a fejlődést.) A teherszállításban, személyszállításban további radikális árcsökkenés várható az önvezető autó megjelenésével.
A növekvő hatékonysággal tehát fokozatosan iktatjuk ki a gazdasági tevékenységeket lassító súrlódási erőket. Ebben az írásban arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy newtoni természeténél fogva a gazdaság minden bizonnyal el fog jutni egy örökmozgó, önműködő állapotba, amit már nem lassítanak a disszipatív erők. Akkor az emberiségnek addig ismeretlen problémákkal kell majd megküzdenie. Nagyon fontos lenne ezeket még időben felismernünk.