2016. 05. 04.
Ha adott árszint mellett egy termék kereslete nagyobb, mint a kínálata, akkor beindulnak a gazdaság kiegyenlítő mechanizmusai. Az ár emelkedésével a vásárolni és eladni szándékozott mennyiség hamarosan egyensúlyba kerül.
Azonban a folyamat időbe telik. Minél nehézkesebben transzferálható, bonyolult termékről van szó, annál lassabban történik meg a kiegyenlítődés. És minél nagyobb a potenciális kereslet és kínálat közötti különbség, a reménybeli vásárlók annál elkeseredettebben próbálják felkutatni azokat, akik hajlandóak eladni.
A lakáspiac esetében a kereslet kutató tevékenységét közvetlenül is érzékelhetjük a postaládánkban landoló „Eladó ingatlant keresek” szórólapok tömege által. Ilyet évekig egyáltalán nem kaptam. Aztán megindult az áradat, és tavaly ősszel rájöttem, hogy mérni kéne. El is neveztem cetliindexnek.
Az alkalmazott módszertan nem túl bonyolult, nagyjából annyiban merül ki, hogy egyfajta szórólapot egy hónapban csak egyszer veszek figyelembe. Ezen kívül az adatokat nem igazítom se munkanaphatással, se szezonálisan, a minta nem reprezentatív és az eredmény se szignifikáns. Szóval nem kell túl komolyan venni. De jó móka.
A tavalyi év utolsó négy havi átlaga 6 cetli volt, az idei év pedig átlagosan 4 cetlivel indult. Vagyis az eredményekből az látszik, hogy a lakásvásárlási düh tavaly ősz óta a kétharmadára csökkent. Az árszint növekedése minden bizonnyal a potenciális kereslet és kínálat közötti szakadék zsugorodását okozta. A lakásár emelkedésének tempója csillapodik.
