„Görögdilemma”

Görögország és az EU (és az IMF és az EKB) között már hónapok óta folyó játszmát gyakran illetik a „chicken game” kifejezéssel. Utalva arra az autós játékra, amikor két versenyző egymással szemben, egyenesen a másik felé hajt nagy sebességgel. Aki az utolsó pillanatban elrántja a kormányt, az a csirke (vagy gyáva nyúl) és a másik nyeri a játékot. De vajon tényleg egy valódi chicken game helyzettel állunk szemben, és vajon hova vezethet? Ezt vizsgáljuk meg alább a játékelmélet módszereivel.

Chicken game
A játékelmélet kétszereplős játékainak jól ismert csapdahelyzete a chicken game (gyáva nyúl). Mindkét játékos a másik döntésének ismerete nélkül választhat, hogy kooperál-e vagy verseng. Kooperálásnak felel meg, ha elrántják a kormányt, versengésnek, ha nem. Mindkét játékos számára az lenne a legjobb kimenetel, ha ő versengene, a másik meg nem, ekkor nyerik meg a játékot és életben is maradnak. A bökkenő csak az, hogy a játék nem tud mindkettejük számára egyszerre jól elsülni. Eggyel rosszabb kimenetel, ha mindketten elrántják a kormányt: életben maradnak és a játékot is döntetlenre hozták. Ennél is rosszabb kimenetel a kooperáló kormányt elrántó számára az, ha a másik verseng és nem rántja el. Ekkor ugyan életben marad, de elveszíti a versenyt. A legrosszabb eshetőség pedig mindkettejük számára az, ha kölcsönösen versengenek és együtt halnak meg. Na most akkor ilyen helyzetben el kell rántani a kormányt vagy nem? Nincs jó megoldás.

Játék az EU és Görögország között
Az EU és a görögök között folyó huzavona sokkal bonyolultabb annál, hogy egy ilyen egyszerű játékkal jól lehessen leírni a helyzetet. Azért próbáljuk meg mégis, egyszerűsítsük le a végletekig a lehetőségeket és nézzük meg, hogy mi jön ki belőle! A modellemben a görögök számára az a kérdés, hogy végrehajtsanak-e egy igazán fájdalmas intézkedést. Például hogy legyen-e nyugdíjcsökkentés, de akár lehetne valami más is, a konkrét intézkedés tulajdonképpen tökmindegy. Az igazi kérdés, hogy fognak-e kooperálni. A konkrét modellben kooperációnak felel meg, ha csökkentik a nyugdíjat, versengésnek, ha nem. Az EU aközött választhat, hogy engedjen-e el némi adósságot a görögöknek, vagy se. Ha enged, akkor kooperál, ha nem, akkor verseng. Ha bármelyik fél kooperál, akkor Görögország maradhat az eurózónában, ha mindketten versengenek, akkor nem.

A görögök szemszögéből
Ez a helyzet a görögök számára valóban egy chicken game. Legrosszabb kimenetel, ha kölcsönös versengés esetén kidobják őket az eurózónából. Ennél még az is jobb, ha nyugdíjat csökkentenek, de közben az EU nem enged az adósságukból. Persze még jobb lenne, ha a nyugdíjcsökkentés mellé legalább kapnának némi adósság-elengedést és a legjobb, ha nem csökkentenek nyugdíjat, mégis kapnak adósságkönnyítést.
A chicken game helyzetben lévő játékos számára ajánlott logikus stratégiát írja le kiválóan Hermann Kahn (valójában viszontidézem Mérő László: Mindenki másképp egyforma c. könyvéből):
„A technikás játékos eleve hullarészegen száll be az autóba, ott nagyot húz a whiskys üvegből, majd széles ívben kidobja azt az ablakon, hogy mindenki lássa, mily hullarészeg ő. Sötét szemüveget vesz, hogy mindenki számára világossá tegye: ő aztán nem sokat lát a dolgokból. Amikor az autó eléri a maximális sebességet, egy erőteljes mozdulattal leszakítja a kormánykereket és kivágja az ablakon. Ha az ellenfele minderre odafigyelt, játékosunk már nyert is. Ha nem figyelt oda, az már az ő baja…”
Pontosan ezt a stratégiát követték a görögök azzal, ahogy pénzügyminiszterük, Janisz Varufakisz (akit én már csak The Walking Debtnek hívok) beszólogatósan, pökhendien és cinikusan tárgyalt az EU-val (és aminek a végére persze teljesen elszigetelődött). Igyekezett olyan érzetet kelteni, hogy Görögország már mindentől és mindenkitől függetlenül konok marad a végsőkig, nem enged, nem rántja el a kormányt, nem kooperál, szóval mindenki jobban jár, ha az EU mond le a versengésről. Az utóbbi időben már némileg finomodott a hangvétel, ugyanakkor ebbe a stratégiába illenek bele az olyan nyilatkozatok görög részről, hogy bocs, de a júniusi törlesztések kifizetésére nincs pénzünk, inkább a nyugdíjakat fizetjük ki. Az üzenet: rántsátok inkább ti el a kormányt, mi biztosan nem fogjuk.

Az EU szemszögéből
De vajon az EU miért nem játszik látványosan hasonló stratégiával, és vajon miért finomodott az utóbbi időben a görög hangvétel? A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgáljuk a játékot az EU szemszögéből is. Az viszonylag könnyen belátható, hogy az EU számára a legkívánatosabb kimenetel, ha nem enged az adósságból, de a görögök közben csökkentik a nyugdíjakat. Ennél egy fokkal rosszabb, ha a görög adósságkönnyítéssel párhuzamosan engednek valamit az adósságból is. Eddig ez pontosan az, amit a chicken game játék is diktálna.
Az érdekességek azonban most következnek. Az EU számára ugyanis minden bizonnyal nem a görögök eurózónából való kitessékelése a legrosszabb kimenetel (vagyis a kölcsönös versengés), ami a chicken game logikájából következik. Akkor lenne az, ha a görög kilépéssel újraéledne az zóna szétesésével kapcsolatos pánik. A görögök is pont azt hangsúlyozták, hogy ha kidobják őket, akkor majd az EU is jól megszívja, hiszen a befektetők menekülni fognak minden európai eszközből, bedöntve ezzel a tőzsdéket és a kötvénypiacokat, általános felfordulás következne. Erre alapozták a stratégiájukat.
Azonban úgy néz ki, a piac most immunis erre a kimenetre, nem tart a fertőzéstől. A görög para éleződésekor is rendre szépen csökkentek az EU-periféria kötvényhozamai, az európai tőzsdék pedig tendáltak felfelé. Pánikjelek kizárólag csak a görög eszközök alakulásában voltak felfedezhetők. Görögország problémája szeparálódott Európától, így a kölcsönös versengés esete csak a második legrosszabb az EU-nak.
Számára a legrosszabb az lenne, ha kooperál, enged az adósságból, de a görögök közben versengenek, nem csökkentik a nyugdíjat. Ekkor az EU a nyakába venné a többi perifériaország borítékolhatóan és tömegével érkező teljesíthetetlen követeléseit. Mert ha a görögöknek lehetett, akkor nekik is lehessen. Tovább erősödnének az olyan szélsőséges pártok, mint például Spanyolországban a Podemos, hiszen az derülne ki, hogy érdemes a görög Szirizához hasonló stratégiát folytatni: a fájdalmas intézkedések elkerülhetők, az adósságot nem kell visszafizetni, az EU pedig le van szarva.
Ezen országok súlya azonban már mind a GDP, mind az adósság mércéjével mérve jóval nagyobbak Görögországnál, ami vállalhatatlan rizikót jelentene az EU-nak. Nem kockáztathatják ilyen helyzet kialakulását. Számára tehát nem a kölcsönös versengés következtében a valutaövezetet elhagyó Görögország fémjelezte kimenetel lenne a legrosszabb. Az EU a játékelmélet egy másik jól ismert csapdahelyzetében van, aminek az a neve, hogy fogolydilemma.

Fogolydilemma
Fontos, hogy jól megértsük a fogolydilemma és a chicken game közötti különbséget, ezért idézzük fel röviden a klasszikus fogolydilemmát. A rendőrség által elfogott két bűnöző a gyanú szerint közösen követett el egy súlyos bűncselekményt, bizonyíték azonban nincs, csak a másik terhelő vallomása lehetne az. Ezért a bíró kijelöli a játékszabályokat: ha egyikük sem tesz vallomást, akkor a nyakukba varr valami piti szabálysértést, és mindketten ülhetnek 1 évet. Ha az egyikük részletes vallomást tesz, de a másik hallgat, akkor ez a másik kapja meg a bűncselekményért járó 10 évet, a vallomást tevő pedig a vádalku keretében szabadon távozhat. Ha azonban mindketten vallomást tesznek, akkor a 10 év megoszlik kettőjük között: 5-5 évet tölthetnek börtönben. Természetesen szeparáltan őrzik őket, nem tudnak összebeszélni.
A chicken game és a fogolydilemma lehetséges kimeneteit az alábbi táblázatban foglaltam össze az 1. játékos szempontjából. Az 1-es a legrosszabb, 4-es a legjobb kimenetet jelenti. A kooperáció a másik játékossal való kooperációt jelenti, nem a rendőrséggel. Mint ebből is látható, a fogolydilemmában a legrosszabb kimenetel az, ha én kooperálok (nem teszek vallomást), a másik meg verseng (vallomást tesz), hiszen akkor én ülöm le a teljes büntetést. A chicken game-ben viszont a legrosszabb kimenetel az, ha mind a ketten versengünk (nem rántjuk el a kormányt), hiszen akkor mind a ketten meghalunk.

A várható kimenetel
Az EU–Görögország meccsben a játék tehát aszimmetrikus, a görögök szempontjából chicken game, az EU szempontjából viszont fogolydilemma. Ilyen felállás pedig nem először fordul elő a világtörténelemben. Mérő László fent hivatkozott könyvében kiváló példát mutat erre is:
„A bibliai bölcs Salamon királynak egyszer a következő helyzetben kellett döntenie: két nő is azt állította magáról, hogy egy gyereknek ő az anyja. Az egyik az igazi anya, a másik a csaló. Salamon király felemelte kardját és közölte, hogy igazságosan elosztja a gyereket a két nő között: kettévágja. Az egyik nő erre azonnal lemondott igényéről, azt mondta, nem ő a gyerek anyja. Salamon király neki ítélte a gyereket.
Ha rendelkezünk Salamon király bölcsességével, talán nincs is szükségünk a játékelméletre. De a játékelmélet fogalomrendszere segítségével akkor is eljuthatunk a megoldáshoz, ha netán kevesebb bölcsességgel vagyunk megáldva. Nyilvánvaló, hogy az igazi anya preferenciái mások, mint a hamiséi: a játék aszimmetrikus. Az igazi anya számára a játék a gyáva nyúl (chicken game) logikája szerint működik, ahol ráadásul látja, hogy a másik fél teljesen elszánt a vereségre. A csaló anya számára az értékrend más, számára a legrosszabb kimenetel az, ha a másik nő kapja a gyereket, ennél még az is jobb, ha a gyerek megsemmisül. A csaló nő értékrendje a fogolydilemmának felel meg. A két nő viselkedését a játékelmélet pontosan előre jelzi.”
Az EU és Görögország vitája tehát pont olyan, mint amilyen helyzet elé állította Salamon király a két nőt. A különbség az, hogy ebből a sztoriból hiányzik Salamon király, a helyzetet nem ő idézte elő mesterségesen, az magától alakult így. És nincs is senki, aki végül „igazságot tenne”. A játékosok várható viselkedését viszont jól leírja a fenti példa: mivel az EU-nak még a kölcsönös versengés is jobb megoldás annál, mint ha ő kooperál, de közben a görögök versengenek, ezért nem fogja ezt az eshetőséget kockáztatni. A fogolydilemmát játszó EU nem fog kooperálni, nem enged az adósságból, a chicken game-et játszó görögök pedig belátva a játék aszimmetriáját kénytelenek lesznek inkább kooperálni, vagyis fájdalmas intézkedéseket hozni, például nyugdíjat csökkenteni. Az EU tehát ezért játszik más stratégiával, és a görögök a helyzettel szembesülve ezért voltak kénytelenek visszavenni a kezdeti nagy arcukból.

Az elmélet ezt mondja. A valóságban pedig minden bizonnyal ennél jóval kevésbé egyértelmű végeredményt tudunk majd csak kihirdetni, tekintve hogy az élet jóval összetettebb, sokfélébb, folyamatosan változó, több szereplős játékok sorozatából épül fel, amelyek lehetséges kimenetelei sem tudhatók pontosan előre, és amúgy is mérhetetlenül bonyolultak. De majd úgy is meglátjuk.