rss

Orbán Viktor a 22-es (választás) csapdájában

Látom a jövőket!

Ez a cikk eredetileg pusztán a hazai járványhelyzettel foglalkozó írás lett volna. A járvány új hullámának és az időközben más téren is kibontakozó események összhatásának azonban jelentős politikai következményei is lehetnek. Az alábbiakban a 2022-es választások eredményét befolyásoló fontos tényezőket szedtem össze. A lista közel sem teljes, viszont döntő is lehet. Elsőként azonban néhány olyan lényeges faktort mutatok be, ami az aktuális politikai erőviszonyok kialakulásához vezetett, és amihez vissza kell tekintsünk a Fidesz kormányzásának elmúlt évtizedére.

Mázlik

Orbán Viktorról általános vélekedés az, hogy kiváló politikus. Ezt ellenfelei is elismerik, tehát minden bizonnyal így is van. De minden nagyszerűsége mellett a politikusi pályáját rengeteg szerencsés tényező is segítette az elmúlt évtizedben.

A Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok által elkövetett hibákat és bűnöket követően a 2008-as válság az országot legyengült állapotban érte és alaposan megviselte. A választók pedig büntettek: 2010-ben a Fidesz megszerezte első kétharmadát, miközben a korábbi kormánypártok szétaprózódtak. Az új kormányzó erőnek a szokásosnál is gyengébb és töredezettebb ellenzéke lett.

Magyarország ekkoriban – mint általában bármely más ország a világban – pedig már éppen elindult a kilábalás útján. Az elkövetkező időszakban a választók közérzete javult, részben ezért is voltak elégedettek az új kormány munkájával. A Bajnai-kormány népszerűtlen kiigazító intézkedéseinek gyümölcsét pedig már Orbánék aratták le.

Pont ebben az időben pörgött fel az EU-pénzek beáramlása is, ami korábban soha nem látott mértékű, átlagosan a GDP 4-5 százalékára rugó pénzügyi támogatást jelentett az ország számára minden évben. Miközben a 2010-es évtized globálisan is a zéró és negatív alapkamatokról és a hosszú hozamok folyamatos csökkenéséről szólt. A tízéves magyar állampapír hozama például az évtized eleji 7-8 százalék közötti szintről 2 közelébe csökkent, ami a kamatterhekben további jelentős könnyítést jelentett az államháztartás számára. Mindezek pedig tovább növelték a Fidesz-kormányok pénzügyi mozgásterét.

Az első kétharmadot kihasználva a Fidesz módosította a választási törvényt is, ami egyrészt bebiztosította számára a további kétharmadok elérését, másrészt megnehezítette az amúgy is szétaprózott ellenzék dolgát.

Orbánéknak segítettek az ellenfelei tehetetlensége vagy ügyetlenkedései is. Az Európai Unióval vállalt konfliktusaik ellenére az EU-nak nem volt hatékony jogi eszköze felvenni a kesztyűt, például leállítani a kifizetéseket. A széthúzó ellenzék pedig még a 2018-as választások alkalmával sem volt képes az összefogásra, habár addigra már nyilvánvaló volt, hogy enélkül esélytelenek.

A fenti tényezők javarésze független a kormányzati munka minőségétől vagy teljesítményétől, mégis erősen hozzájárult az aktuális politikai erőviszonyok kialakulásához.

Járvány

A fentiekkel ellentétben a koronavírus megjelenése viszont nem jött jól Orbánnak. Ebben a helyzetben nincs igazán jó választása. Tavasszal lezárta az országot, amivel megelőzte a vírus terjedését, de komoly sebeket ejtett a gazdaságon. Aktuálisan az őszi hullámban az ország működtetése mellett tette le a voksát, viszont a járvány elszabadulását kockáztatja. Kritikus fontosságú számára, hogy ez a stratégia mennyire működik, és hogyan alakul az elkövetkező hetekben és hónapokban a járvány. Az alábbiakban ezt vizsgáljuk meg.

A vírus hazai terjedésével kapcsolatban aktuálisan az a legfőbb probléma, hogy vakrepülést végzünk. Egy hónapja elérkeztünk tesztkapacitásaink határához, így most nagyon halvány fogalmunk lehet csak arról, hogy mi a valós helyzet. Az ezer körül stagnáló napi új esetszámból különösebb következtetést nem tudunk levonni, nyilvánvaló, hogy rengeteg eset felderítetlen marad.

A súlyos esetek azonban nagy valószínűséggel eljutnak a kórházig. Tehát a kórházi ellátást igénylők számából – még ha csak késleltetve is, de – valamifajta durva becslést mégiscsak tudunk adni a vírus terjedési sebességéről. Ezekre az adatokra alapozva pedig úgy tűnik, hogy szeptemberben 1,4 körüli reprodukciós rátával, exponenciálisan terjedhetett (az alábbi grafikon skálája logaritmikus, az adatpontokra illesztett egyenes tehát exponenciális trendet jelöl). Riasztóan gyorsan, ha ez valóban így van, és félő, hogy elvesztettük a vírus feletti kontrollunkat. (Megjegyzendő, hogy a kórházi ellátást igénylők számában október elején bekövetkező visszaesést adatközlési hibának véljük, az elmúlt napok magasabb adatai pedig alátámasztják ezt a vélekedésünket. A reprodukciós ráta fenti értékét megerősítik a lélegeztetőgépen lévők és a halálesetek számának alakulása is.)

Kórházi ellátásra szorulók száma
Kórházi ellátásra szorulók száma

Az aktuális trendek kivetítése alapján elképzelhető, hogy drasztikus intézkedések nélkül a közeljövőben a valós esetszám, a kórházban kezeltek vagy a napi halálesetek száma is nagyjából kéthetente duplázódik. Vagyis novemberre elérjük a napi száz halálesetet, ha ez az erős leegyszerűsítéseket tartalmazó modell valóban helytálló. A legszomorúbb pedig az, hogy talán ezt a forgatókönyvet már nem is tudjuk elkerülni, hiszen a megfertőződések után az elhalálozások átlagosan többhetes késéssel történnek. Akik novemberben meg fognak halni, azok egy része már fertőzött vagy mostanában fertőződik meg.

Összevetve azzal, hogy Magyarországon naponta átlagosan 350-360 ember hal meg, ez már bizony igen jelentős többlethalálozást fog jelenteni. Olaszországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban a vírus tavaszi tombolásának legsötétebb heteiben a halálozás a szokásos duplája volt, miközben az egészségügyi ellátás összeomlott. Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy valami hasonló vár ránk is. Esetleg a riasztó trend miatt időközben új korlátozó intézkedések lépnek majd életbe, azonban ahogy hidegebbé válik az idő, ezek hatásosságát csökkentheti a koronavírus valószínű szezonalitása.

Ha mindez valóban így alakul, akkor az emberek megijednek, és akár szigorú korlátozó intézkedések nélkül is óvatosak lesznek és inkább otthon maradnak. Vagyis csak oda jutunk, mint tavasszal, a gazdasági aktivitás végül így is alaposan visszaesik.

A szerencse forgandó

Bő másfél évvel a ‘22-es választás előtt tehát Orbán Viktor a 22-es csapdájában vergődik. Nincs igazán jó választása, ha elégedett választópolgárokat akar. Talán elkerülhetetlen a recesszió, amit ezúttal súlyosbíthat az egészségügyi ellátás összeomlása is. A helyzet időzítése azonban Orbán számára drámai.

Hiszen mindez éppen akkor történhet, amikor a tavaszi lezárásokat követően amúgy is legyengült gazdasági helyzetben van az ország. Éppen akkor, amikor az aktuális EU-s költségvetési ciklusból már fogytán a nekünk járó pénz, a megmaradt összegből évről évre egyre kevesebb jut tényleges felhasználásra. Éppen akkor, amikor az új hétéves költségvetésről alkudozva az Európai Parlament rendesen beleállt abba, hogy az EU-s pénzek kiutalását jogállami feltételekhez kösse, de ezt mi semmiképpen sem akarjuk elfogadni. Éppen akkor, amikor az ellenzék egy évtizednyi pofonzsák szerepéből kitörve a tavalyi helyhatósági választáskor megtapasztalta, hogy összefogva akár győzni is tud, és a parlamenti választásra is összefogással készül. Éppen akkor, amikor a vírus a globális gazdasági konjunktúrát is derékba törte, nem támaszkodhatunk az exportunkra sem, még a gyenge forint sem segít. És éppen csak másfél évvel a választások előtt, amikor a potenciálisan bekövetkező károkat már nem lesz idő érdemben enyhíteni, a választási cikluson belül pont úgy időzítve, ahogy 2008 őszén Gyurcsány is az arcába kapta a hitelválságot.

Végül pedig szokás szerint megjegyzendő, hogy természetesen akár már az alapfeltevésem is hibás lehet, és a járvány soha nem fog ennyire eszkalálódni. Esetleg az ország már olyan végletesen polarizálódott a politikai törésvonalak mentén, hogy a táborok között nincs is átjárás, és semmi sem fog változni. A kibontakozó események azonban egyelőre mégis inkább azt valószínűsítik, hogy a hazai politikai erőviszonyok átrendeződnek 2022-ben.

Kapcsolódó tartalom

A teremtés koronái