2013. 04. 15.
A bitcoin anonimitásával kapcsolatos fejtegetések alapján sokan azt gondolhatják, hogy amennyire csak lehet, tiltani kéne. A dolog persze nem ennyire egyértelmű. A helyzet az, hogy gazdasági stresszhelyzetekben kiváló diverzifikációs eszköz lehet. 2008 őszén állítólag közel voltunk ahhoz, hogy a világ pénzpiacai, úgy ahogy vannak, összeomoljanak, és totális káosz szabaduljon el. Most nem foglalkoznék azzal, hogy ez mennyire volt reális veszély, vagy hogy mit is jelentene egy ilyen összeomlás.
Viszont tény, hogy a bitcoint egy ilyen univerzális rendszerkockázat (közvetlenül legalábbis) nem érinti, egyszerűen azért, mert ennek a rendszernek nem része. Nem érinti a költségvetési hiány, az államadósság, az alapkamat, a pénzkínálat vagy a nemteljesítő hitelek aránya. Kívül esik a hagyományos monetáris rendszerek területén, kormányoknak, nemzeti és kereskedelmi bankoknak nincs rá befolyása. Így a bitcoin elvén működő monetáris rendszerben nem történhetnek meg a következő dolgok sem:
- egy csődbe ment bank veszteségeit fedezik a számlákon elhelyezett pénzből (Ciprus, Izland);
- központilag korlátozzák a tőkeáramlást (Ciprus, Izland);
- féktelen pénznyomtatással fedezik az államadósságot, ezzel egyúttal később elszálló inflációt kockáztatnak (USA, UK, Japán stb.)
- tranzakciós adót vezetnek be az utalásokra (Magyarország);
- központilag gátat szabnak egy deviza felértékelődésének (Svájc);
- negatív kamatot vezetnek be (Svájc).
A világnak nem árt, ha van benne olyan diverzifikációs lehetőség, amivel a fenti kockázatoktól meg lehet szabadulni. Sőt! Hasonló persze létezik régóta, aranynak hívják. Aranyat azonban drága vagy kockázatos tartani (őriztetni kell, különben az ellopását kockáztatjuk, illetve ha határidős pozink van, akkor annak kamatköltsége van), nem igazán lehet vele fizetni, de transzferálni is nehézkes. A hitelválság kitörésekor azonban nem volt jobb eszköz a fenti kockázatok kiküszöbölésére, és ezért az arany ára 2008 és 2011 között kb. két és félszeresére emelkedett. Ha akkoriban már egy kipróbált eszköz lett volna a bitcoin, akkor bizonyára az aranyhoz hasonló szerepet tölthetett volna be. Sokan választották volna menekülő eszköznek, felhajtva ezzel az árfolyamát. Ebből a szempontból a bitcoin sokkal inkább virtuális aranynak tekinthető, mintsem virtuális pénznek.
Másfajta gazdasági stresszhelyzetet jelent az infláció elszabadulása. Nehéz elképzelnünk egy hiperinflációt, mert a fejlett világban ilyesmi régen fordult elő, azonban nem lehetetlen, hogy életünk során lesz benne részünk. Ilyenkor a gazdasági szereplők már csak azért is visszafogják termelésüket, mert nincs egy kiszámítható fizetőeszköz, a költségek és bevételek tervezhetetlenné válnak. Minden más pénzhelyettesítővel szemben a bitcoint a legkönnyebb transzferálni és a legolcsóbb tartani, tehát ebben a környezetben a bitcoin válhatna a domináns fizetőeszközzé. A kereskedők inkább bitcoinban adnák meg az árakat, melyek stabilak maradhatnak, szemben a napról napra, akár követhetetlenül leértékelődő hivatalos pénzzel. Így pedig megelőzhető lenne a gazdaság teljes lefulladása. Megint csak: egyáltalán nem baj, ha létezik a világon egy ilyen eszköz.
Mindezek mellett azonban a bitcoinhoz számos kockázat is köthető. Legközelebb ezekről írok.
A sorozat következő része: Kockázatok
A sorozat előző része: Az anonim pénz
További kapcsolódó bejegyzések: