rss

Bitcoin és fenntarthatóság

... és ez hajtja a pénztárcámat

A bitcoinnal szemben visszatérő kritika, hogy rettenetesen energiapazarló. Annyi villanyáramot fogyaszt, mint egy egész ország, és közben csak néhány tranzakciót tud elszámolni másodpercenként. Pedig a kártyatársaságok kevesebb energia felhasználásával több tízezret is. Vajon a világnak az lenne a legjobb, ha lekapcsolnánk a legnagyobb kriptopénzt működtető hálózatot? A kérdés természetesen sokkal bonyolultabb annál, hogy egyszerű válaszokat adjunk. Az alábbiakban ezt boncolgatjuk.

Bármilyen energiafogyasztó eszközről is legyen szó, a fenntarthatósághoz való viszonyát két nézőpontból érdemes vizsgálni. A működtetéshez szükséges energia termelése és felhasználása felől. A termelés lehetőleg megújuló energiából történjen, és jó lenne, ha azt valami értelmes dologra használnánk.

Termelés megújuló energiából

Kezdjük a bitcoin bányászathoz használt áram eredetének vizsgálatával. Mivel a bányászat meghatározó költsége az áram ára, és a szükséges hardver rugalmasan telepíthető bárhova, ezért a bitcoin bányászok előszeretettel költöznek az olcsó áramot biztosító erőművek közelébe. Ezek pedig tipikusan megújuló forrásból működnek, többnyire vízerőművekről van szó. A bitcoin bányászat általában olyan régiókban folyik, ahol a megújuló forrásból történő áramtermelés elképesztően magas, mint például Norvégia (a megújulók aránya 98%), Izland (100%), Grúzia (85%), az Egyesült Államok Washington állama (80%) vagy Kanada Quebeck tartománya (99%).

Van azonban egy fontos kivétel, ahol  a helyzet ennél komplikáltabb, pedig a bányászat kétharmada pont ott történik: Kína. A hatalmas ország délnyugati részében szintén olcsó vízenergiát használnak a bányászok, de bizony Belső-Mongólia és Hszincsiang tartományokban szén égetésével nyert piszkos áramot, amihez az állami dotáció miatt jutányos áron jutnak. Ráadásul az országon belül jellemző egy szezonalitás is. Az esős évszakban olyannyira kedvezményes áron adják a vízerőművek az áramot, hogy a közelükbe telepítik a hardvereket, míg a száraz évszakra visszaviszik a hőerőművekhez.

Nincsenek tökéletesen megbízható adataink a bitcoin bányászattal kapcsolatban, de a fentiek miatt nem meglepő, hogy még konzervatív becslések szerint is a tevékenység során felhasznált energia 30-40 százaléka megújuló forrásból származik. Ami némileg jobb, mint a világ áramtermelésén belül a megújulók részaránya. És ami sokkal jobb is lehetne, ha a kormányzatok leszoknának a piszkos erőművek pénzügyi támogatásáról. (Amúgy remélhetőleg hamarosan jobb lesz a helyzet, hiszen Belső-Mongólia hatóságai a kriptopénz bányászat betiltását fontolgatják.) Ha csak az arányokat nézzük tehát (és a mennyiséget nem), akkor a bitcoin bányászata még mindig zöldebb, mint összességében minden más, amihez áramot használunk.

Értelmes felhasználás

De természetesen nagy hiba lenne a mennyiséget kihagyni a számításból. Hiszen ahogy fentebb már megállapítottuk, a kártyatársaságok kevesebb energia felhasználásával jóval több tranzakciót számolnak el. Ha pedig ugyanazt a feladatot töredék áramból is meg lehet oldani, akkor nem kérdés, hogy melyik a jó megoldás.

Csakhogy ezzel a költség-haszon elemzéssel az a baj, hogy körtét almával hasonlít össze. A rettenetes mennyiségű áramot ugyanis a bitcoin nem önmagában arra fordítja, hogy tranzakciókat könyveljen el. Az elégetett villanyáram valójában a szuverenitását biztosítja.

Visszanézve a pénzek sokezer éves történelmére látható, hogy uralkodók, királyok, császárok, diktátorok, kormányzók és elnökök mind-mind keresték annak a módját, hogy az erőforrásaik felett költekezzenek. Lehetett szó háború vagy fényűzés finanszírozásáról, kormányzati népszerűség vásárlásáról, az adóbevételek gyakran nem fedezték a kiadásokat. Ekkor élve a pénznyomtatás monopóliumával fedezetlen pénzkibocsátásba kezdtek. Az aranypénz korában más fémekkel ötvözve rontották a pénzt, amely végül már csak nyomokban tartalmazott aranyat. Az aranystandard korában kitalálták, hogy a kibocsátott bankjegyeket nem is szükséges teljes egészében arannyal fedezni, elég csak részlegesen. Idővel a fedezeti arány is egyre csökkent. A világjárvány korában kitalálták (közel sem először a történelem folyamán), hogy a jegybank pénzt nyomtat a semmiből, amit a kormányzat elkölt.

A bitcoin esetében azonban nincs olyan előjog, rang vagy pozíció, amivel ezt meg lehetne tenni. Egy őszinte pénz, az előre lefektetett szabályai szerint működik, amit senki se tud a saját kénye-kedve szerint módosítani vagy manipulálni. Így biztosak lehetünk abban is, hogy nem keletkezik 21 millió bitcoinnál több. Ez a megbízhatóság hatalmas érték, de ára van, ami a felhasznált villanyáram mennyiségében jelentkezik. Ha valaki manipulálni akarná a bitcoin blokkláncát, akkor egyedül több áramot kéne elégetnie, mint az összes többi bányásznak együttvéve. A szuverenitást tehát végső soron az biztosítja, hogy egy szűkös erőforrásból, mint a villanyáram, szignifikáns mennyiséget fordítunk a működtetésére.

Erős meggyőződésem, hogy a bitcoin a világ olyan fontos problémáját oldja meg, aminek magas az alternatív társadalmi költsége. Az általa felhasznált áram azonban túlságosan transzparens módon számolható. Ha önmagában ezt vizsgáljuk, akkor könnyen megfeledhezhetünk azokról a kérdésekről, amiket megold. Miközben nincs gondunk a mobilok, számítógépek és adatközpontok által felhasznált hatalmas mennyiségű árammal, és senki sem gondolja komolyan, hogy inkább vissza kellene térnünk az írógéphez és a távíróhoz, csak mert energiatakarékosabbak.

Segíthet még az értékítéletünkben, ha perspektívába helyezzük a bitcoin által felhasznált áram mennyiségét. Ugyanis jelenleg közel kétszer ennyi áram folyik el az elektromos hálózatra csatlakoztatott inaktív háztartási eszközeinken keresztül. Ha a világnak megér ennyi elherdált áramot az a kényelem, hogy töltés után benne hagyjuk a telefontöltőnket a konnektorba dugva, és eszünkbe se jut, hogy használat után kihúzzuk a mosógép csatlakozóját, akkor nem kérdés, hogy a bitcoinhoz felhasznált energiát értelmes célra fordítjuk-e.

Más megoldások

Ugyanakkor a manipulálhatatlanság problémáját talán ügyesebben is meg lehetne oldani. A bitcoin az elégetett áramra alapozott Proof-of-Work (PoW) konszenzus mechanizmust használja, de sok kriptopénz az energiatakarékos Proof-of-Stake (PoS) mechanizmussal működik. Hihetőnek tűnik, hogy PoS használatával is megoldható egy kriptopénz szuverenitása, de észben kell tartani, hogy elméleti okokból fakadóan szükségszerűen sérülékenyebb megoldást jelent, mint a PoW. A bitcoin rajongók éppen azért ragaszkodnak kedvenc kriptopénzükhöz, mert az biztonságosabb, a technológiájából fakadóan nehezebben támadható.

Ha azonban a bitcoin digitális arannyá szeretne válni, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy ilyen eszköz értékét az általános elfogadottság, a társadalmi konszenzus határozza meg. Lehetséges, hogy a PoW kínálja a legjobb technológiai megoldást, de ha közben az energiaintenzív működése sokak szemében szálka, akár megalapozatlanul is, akkor nem születhet meg a széles körű társadalmi konszenzus. Ami kihat az értékére.

Márpedig manapság a fenntarthatósági szempontok egyre inkább előtérbe kerülnek. Hamarosan minden tőzsdei céget, befektetési alapot, végső soron minden potenciális befektetést ebből a szempontból is értékelni fognak, ami befolyásolja majd az eszközallokációs döntéseket.

Lehetségesnek tartom, hogy egy ilyen világban végül inkább egy energiatakarékosabb PoS működésű kriptopénz lesz az általánosan elfogadott digitális arany. Ez lehet egy jó kompromisszum a technológiai és a fenntarthatósági szempontok között. Ha így is lesz, akkor paradox módon erre éppen a bitcoinnak van a legnagyobb esélye. De nem a mai formájában. Habár ennek jelenleg semmi jele, de ha az áramfogyasztása miatt még sokáig erős támadások érik a bitcoint, akkor idővel megszületik belőle egy PoS verziójú is, amit leágaztatnak az eredeti blokkláncáról. Ezt bárki megtehetné, hiszen a decentralizált kriptopénzeket nyílt közösségek működtetik, és ha kellően sokan akarnak változtatást a működésben, akkor az a verzió előbb-utóbb megvalósul. Akinek volt egy bitcoinja a régi láncon, annak lesz egy az újon is. A két lánc ezután párhuzamosan működik majd tovább, de ha a világ nagyrésze az újat fogadja majd el digitális aranyként és inflációs menekülőeszközként, akkor a PoS verziójú bitcoin értéke messze meghaladja majd a régit. Vagy természetesen az is lehetséges, hogy végül minden teljesen máshogy fog történni.

Kapcsolódó tartalom

Digitális aranytartalékok