2022. 02. 04.
A web3-ban az összes tulajdonunkat digitális tárcákban fogjuk tartani, nem kell mindenféle bankokban meg közvetítőkben meg központi intézményekben megbízzunk, hogy a vagyonunk fölött rendelkezni tudjunk.
Csak magunkban kell megbízzunk. Csak saját magunkban, egyedül…
Ha ez valakit megijeszt egy kicsit, és eltántorít attól, hogy fejest ugorjon a web3 világába, az alapvetően nagyon helyes! Milyen világ az, amiben csak magunkban bízhatunk?
Ha elfelejtem a bankkártyám PIN kódját, akkor bemegyek a bankba a személyimmel és kapok egy újat. Ha elveszítem a digitális tárcám privát kulcsát, akkor vége: elveszik a vagyonom, mint ahogy ez két barátommal is majdnem megtörtént. Az egyikük végül kimeditálta magából, hogy hová keveredett el költözés közben az a cetli, amire a több millió forintnyi étert tartalmazó hardveres tárcájának a biztonsági kulcsát írta. A másik barátom 2015-ben kibányászott pár dollárnyi Dogecoin-t, ami 2018-ra már többszáz dollárt ért, de addigra elfelejtette a tárcájának a jelszavát. 2021 hozta meg igazán a motivációját a saját kulcsának feltörésére, amikor az internet kedvenc kutyapénze újabb százszoros növekedésen ment át. A jelszavának egy töredékére emlékezve írt egy programot, ami végigpróbálgatta a lehetséges kombinációkat, és így sikeresen visszaszerezte a 7 millió forintnyi értéket. Erre a szolgáltatásra ma már profi cégek épülnek, de összességében nem mindenki ilyen szerencsés, mint a barátaim.
Egy elemző szerint naponta 1500 bitcoin veszik el, mely jóval több, mint amennyit naponta kibányásznak. Ha így megy tovább, elveszik az összes bitcoin egynegyede 2140-ig, mire kibányásszák az összeset.
A probléma gyökere a következő. A privát kulcsunkat egy 12 vagy 24 szóból álló szólánc tárolja. Így néz ki egy szólánc, például:
- jealous expect hundred young unlock disagree major siren surge acoustic machine catalog
A szóláncból előállítható a privát kulcs, így aki tudja a szóláncot, megszerezheti a digitális tárcánk tartalmát. Ez már önmagában tiszta cyberpunk: ha fejben tudok tartani 12 szót, akkor szó szerint a fejemben tartom az összes digitális tulajdonomat. Persze senki sem tartja fejben a szóláncát, mert még a végén elfelejti. Viszont nem írhatjuk fel csak úgy a monitorunk sarkára sem, hiszen akkor bárki ellophatja mindenünket.
Ez tehát a dilemma amiben jelenleg az összes kriptovaluta-tulajdonos magára van hagyva. Ha túl kevés helyre írja fel a szóláncot, elveszítheti, ha túl sok helyre, akkor meg ellopják. A korai felhasználók egy része még élvezi is, hogy barokkos rendszereket tervezhet a szólánca biztonságos elrejtésére, de mit csináljanak a neurotipikusabb társaik, akik a kriptográfián kívül más dolgokkal is szeretnének foglalkozni?
Tartsuk a kriptót a váltón? “Nem a te kulcsod, nem a te pénzed” – tartja a mondás, és igaz is, viszont a jelenlegi eszközök sajnos még nem elég felhasználóbarátak, így ha nem érezzük magunkat James Bondnak, és nem szeretnénk a naponta 1500 bitcoint elvesztők táborához csatlakozni, akkor talán mégis azzal járunk a legjobban, ha a decentralizáció eszményére pillanatnyilag fittyet hányva a kriptovagyonunk nagyrészét különböző váltók és tőzsdék között szétosztva tartjuk.
A decentrális, web3-as eszközöket viszont valóban csak a saját digitális tárcánkkal tudjuk használni. Ha csak annyit tartunk a digitális tárcánkban, amennyit a fizikai pénztárcánkban tartanánk, akkor nem kapunk szívbajt az elvesztésének a gondolatától. Nyugodtan tarthatjuk az aktív tárcánk szóláncát egy jelszókezelő programban, vagy írjuk fel simán egy cetlire, és dugjuk be a komód bal alsó fiókjának a sarkába.
És mi lesz az igazi, hosszú távú megoldás? Vitalik Buterin, az Ethereum protokoll alapítója szerint a könnyebben használható többaláírásos tárcák (multisig) és a közösségi visszaszerzés (social recovery).
Az előbbinél több privát kulcs kell az aláíráshoz, például 3:2 multisig esetén van három kulcsom: egy a laptopomon, egy a telefonomon, egy pedig egy barátomnál, és ezekből bármelyik kettővel alá tudok írni egy tranzakciót. Saját magam hozzáférek a tárcámhoz a gépem és a telefonom segítségével, de ha bármelyiket elveszítem, a barátommal együtt meg tudjuk menteni a helyzetet. Ha a barátom valójában titokban ki akar rabolni (vagy csak ellopják tőle a kulcsot), akkor sincs nagy baj, hiszen egy kulccsal nem megy senki semmire. Ez elég biztonságos megoldás, de egyben elég kényelmetlen is. Jelenleg a multisig felhasználói élmény nem éppen gördülékeny.
A “közösségi visszaszerzés” gondolata olyan, mintha magát a szóláncot darabolnánk fel részekre, és szórnánk szét különböző helyekre. Például ha simán kettesével kiosztom a szóláncom szavait 6 barátom között (akik tudják, hogy másokkal együtt közösen vigyáznak a kulcsomra, de nem ismerik a többi őrző identitását), akkor ezzel szemben egy támadó nem sokra megy. Persze így elég, ha a hatból egy őrző elveszti a szópárját, hogy eltűnjön az egész kulcs, úgyhogy valójában ennél trükkösebb megoldásra van szükségünk. Szerencsére ez csak technológiailag trükkös, felhasználói élményben nem. Már ma is vannak olyan “okostárcák”, melyekhez hozzá tudunk adni tetszőleges számú őrzőt, akikből a kérésünkre néhányan együttműködve (például ötből hárman) egy gombnyomással ki tudják cserélni a kulcsunkat.
Cikkünk címében felvetett kérdés tehát beugratós. A web3-ban nem (csak) intézmények és nem (csak) mi magunk vigyázunk a földi javainkra, hanem az általunk választott közösségekben bízunk. A legtöbben nem szeretnénk egyedül élni a hegyekben. A bizalom jó, a bizalom nem ellenkezik a web3 ideáljával. Csak ne legyen kötelező. Választhassuk meg mi magunk, hogy kibe mennyit fektetünk.
Csibi András, CryptoPosition Investment Fund