rss

Bitcoin vs. arany – Egy fogadás, amit még nem nyertem meg, de már nagyon csalódott lennék, ha elveszíteném

Körte - Alma

Fogadás a mánia csúcsán

Kezdem tehát a fogadás megkötésének körülményeivel. 2017-ben hatalmas mánia alakult ki a kriptopénzek piacán, a bitcoin az év eleji ezer dolláros szintről indulva november végén lépte át a tízezret, decemberben pedig elindult a buborékfújás végső, vételi pánikkal fűszerezett begyorsuló szakasza a teljes megőrüléssel. Zsiday Viktor ebben a felfokozott piaci hangulatban küldött néhányunknak, portfóliókezelő kollégáknak egy köremailt egy amerikai politikus twitter szavazásáról. A politikus arról kérdezte a népet, hogy vajon ki mibe fektetne 10 éves időtávra. Magasan a bitcoin nyert, az arany végzett a második helyen. Viktor „Na ez az igazi bubblementality!!!” címet adta az emailjének. És ebben teljesen igaza volt. A szavazás eredménye azt jelezte, hogy a többség valami szép egyenes vonalon kivetíti a bitcoin azévi teljesítményét a távoli jövőbe, és már csak keveseknek jut eszébe, hogy a jövő akár teljesen máshogy is alakulhat. Vagyis buborékban vagyunk. És éppen ilyenkor, széleskörű piaci konszenzus esetén szokott minden pont máshogyan alakulni.

Ebben tökéletesen egyetértettem Viktorral. De közben azt is gondoltam, hogy erős érveim vannak amellett, hogy a bitcoin majd valamikor jó eséllyel válhat globális értékőrző eszközzé, egyfajta digitális arannyá. Ami azt jelenti, hogy a most valószínűtlenül magasnak tartott árfolyamot is bőven túl tudja majd szárnyalni, és mégiscsak a bitcoin lesz a leginkább jövedelmező befektetés hosszú távon. (Persze időközben a bitcoinra szavazók majd jól le fognak morzsolódni.)

A kérdés számomra inkább az volt, hogy mit jelent a hosszú táv. Reálisan mennyi időre van szükség ahhoz, hogy mindez megtörténjen? Hány év kell egy paradigmaváltáshoz? A twitter szavazás tíz éve kellően biztonságos időtávnak tűnt, ezért fogadást ajánlottam a kollégáknak. Válasszák ki a kedvenc eszközüket, én a bitcoint választom, és lássuk meg, hogy melyik teljesít jobban. Mindenki más az aranyat választotta volna, csakhogy tíz évben senki sem akart fogadni velem. Ezért kénytelen voltam engedni és lementem öt évre, ezt ajánlottam. Viktornak azonban még ez is túl sok volt, biztosra akart menni. Így leveleztünk:

 

Viktorral így nem fogadtunk, de szerencsére három másik kolléga bevállalta az öt évet is. Így aznapi árfolyamok mellett (bitcoin: 16 500, arany: 1240) a fogadás megköttetett.

Az elkövetkező napokban még hecceltem kicsit a kollégákat, a válaszukat persze jól ismerve kérdeztem, hogy vajon az én oldalamon nem akar-e még valaki más is beszállni a fogadásba. Viktor – aki mellékesen arról híres, hogy az érzéseit kiválóan fejezi ki ismert filmekből szedett jelenetekkel – például így válaszolt:

 

Így hát egyedül maradtam a bitcoin pártján. Aztán néhány nappal később, december 17-én az árfolyam kis híján megérintette a 20 ezret, majd még aznap zuhanórepülésbe kezdett és elindult az összeomlás. Kipukkadt a bitcoin lufi.

Az összeomlás után

Egy teljes évnyi medve piacot követően, 2018 decemberében egy bitcoinért mindössze 3 ezer dollárt adtak. A korábbi felfokozott mániás hangulat már rég a múlté volt, de már az összeomlás sokkja is, a kriptopénzek lekerültek a címlapokról és érdektelenségbe fulladtak. Sokan temették a bitcoint.

Számomra ez a környezet azonban maga volt a kánaán. Ilyenkor lehet zavarmentesen, koncentráltan dolgozni és építkezni. Úgy gondoltam, hogy kivételes lehetőségünk van a gazdaság egy erősen versenyző területén – a pénzügyi szektorban a befektetések területén – egy kis csapattal sok évnyi előnyt szerezzünk a nagy intézményekkel szemben, mire azok eszmélnek. Nem csak hazai, hanem globális viszonylatban is. A pénzügyi szektorban akkoriban uralkodó általános vélekedés az volt, hogy a kriptopénzeknek nincs semmi értelme. Nekem viszont erős meggyőződésem volt, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. A fogadásom azért különösen fontos számomra, mert pontosan ezt az erős véleménykülönbséget jelképezi és a világképeink közötti eltéréseket teszi jól láthatóvá.

Mikor?

Ráadásul az időtávval kapcsolatos aggodalmaim is enyhültek. Akkoriban jöttem rá, hogy valószínűleg már a fogadás megkötésétől számított négy év elteltével (vagyis éppen ma, 2021. december 12-én) is nyerésre fogok állni! Az öt év tehát biztonságos időtáv, jól választottam meg! Az érveimet a bitcoin születésének tizedik évfordulójára (2019. január 3.) írt cikkemben fejtettem ki. Ebben leírtam, hogy a medve piacnak minden bizonnyal vége, egy vergődő időszak után a bitcoin életjeleket fog mutatni, „majd 2021-ben jöhet az újabb mánia”.

Valóban, ha ma lenne az eredményhirdetés, akkor bizony én nyernék. Négy év alatt közel 200 százalékos teljesítményével a bitcoin messze felülmúlta az arany 43 százalékát. A játéknak azonban még nincs vége. És természetesen a jövő még sok kellemetlen meglepetést tartogathat az én számomra is. A mi szakmánk már csak ilyen.

A „mi lett volna, ha” forgatókönyvek vizsgálata során érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi lett volna, ha belemegyek a Viktor által javasolt 3 évbe. Tavaly ilyenkor 19 ezer dollár körüli árával a bitcoin már nagyon közelítette a korábbi maximumát, amivel a fogadáskori árához képest 15 százalékos teljesítményt tudhatott magáénak. Ez számomra meglepetés volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar letudja az összeomlást. Az arany azonban addigra már 48 százaléknál tartott, vagyis jóval feljebb. Gratulálok Viktornak, ő nyert volna. Még mázli, hogy én is pont erre számítottam és ezért nem fogadtam. A vicc az, hogy aztán néhány nappal később a bitcoin hatalmas erővel törte át a 20 ezres szintet, és az év végére már bőven a bitcoin volt előnyben az arannyal szemben. Ez viszont olyasmi, amire 2017-ben egyikünk sem gondolt volna.

Miért?

Az időtávval kapcsolatos cikkem válaszolt arra a kérdésre, hogy „mikor”, de a „miért” egy sokkal összetettebb kérdéskör. Miért fog felrobbani megint a bitcoin árfolyama? Vagyis végső soron: miért fogadtam a bitcoinra a mánia csúcsán? Rengeteg érvem volt, melyeket aztán egy 2019 és 2020 folyamán megjelent cikksorozatban mutattam be (itt, itt, itt, itt és itt olvasható). A hitelességhez hozzátartozott, hogy mindezt akkoriban tettem meg, mialatt hatalmas bukóban álltam. Mégse lett volna elegáns, ha vesztőben csöndben sunnyogok, de világgá kürtölöm, hogy mekkora fasza gyerek vagyok, amint biztos előnyre teszek szert (és aki ismer, az tudja, hogy nekem az elegancia a mindenem).

Ezekben a cikkekben számos társadalmi-gazdasági vetületű érvet is felhoztam, amelyek fontosak, és ezek nélkül nem nyerhetek fogadást. De a bitcoin és általában a kriptopénzek melletti döntő érveket a hálózatelmélet tudománya szolgáltatja. Ezt tanulmányozva érthetjük meg mélyebben, hogy a sérülékeny és gyenge hibatűrésű centralizáltakhoz képest miért rendelkeznek nagyságrendekkel jobb tulajdonságokkal a decentralizált hálózatok. És ez független a konkrét hálózattól, pusztán a hálózat struktúrájától függ. Erre millió példát lehetne felhozni. Mondjuk, ha nagyhatalmú politikusok vagy állami hatóságok vezetői időről időre rosszul végzik a munkájukat vagy korrupcióba keverednek és közben nagy károkat okoznak a köznek, az bizony bele van kódolva a centralizált struktúrába, amiben működnek. Az előremutató megoldás nem a vezető leváltása vagy megbüntetése, hanem a struktúra átalakítása. A blokklánc technológia feltalálása elképesztő lehetőségeket nyitott meg társadalmi és gazdasági struktúrák átalakítására, decentralizálására. A cikksorozatom legfontosabb mondatai pedig éppen erre utalnak:

„A bitcoinnal kapcsolatban visszatérő kritika, hogy nem lehet értéke, hiszen nem áll mögötte kormányzat, állam vagy jegybank. Aki ezt állítja, az éppen a lényeget nem veszi észre. Hiszen éppen fordítva van. Pontosan azért értékes, mert nem áll mögötte senki.”

Akikkel fogadtam, azok mindannyian kiváló – és nálam sokkal jobb – közgazdászok. A gazdasági logika 2017-ben pedig azt diktálta számukra, hogy pusztán egy tulipánhagyma mániának vagyunk tanúi. Ez nem csoda, hiszen paradigmaváltások nem történnek gyakran. Minden bizonnyal nem jártasak a hálózatelméletben vagy a kriptográfiában, amely tudományok lenyűgöző eredményeinek mélyebb megértése nekem sokat segített a közelgő paradigmaváltás megsejtésében. Megadhattam számukra azt az előnyt, hogy az aktuális buborék tetején fogadunk, hiszen ha igazam lesz, és valóban elindulnak a forradalmi változások, akkor teljesen mindegy, hogy milyen korábbi árfolyam mellett állapodtunk meg. Az el fog törpülni a későbbiekhez képest. És a játéknak ugyan még nincs vége, de az elmúlt év eseményei bizonyították, hogy reális esélyem van nyerni. Nekem úgy tűnik, hogy a világ elindult azon a bizonyos paradigmaváltás útján, mégpedig az egyik legegyszerűbb dolog, a globális menekülőeszköz, vagyis a sok ezer éves arany lecserélésével.

A kollégáknak természetesen nincs okuk szégyenkezni. Az elmúlt években számos híres közgazdász is kifejtette a bitcoinnal kapcsolatos erős szkepticizmusát, mint például Warren Buffett, Ray Dalio vagy Jamie Dimon. Meggyőződésem, hogy olyan kérdésről mondtak ítéletet, amihez nem értenek. Bármennyire is kitűnőek a saját szakmájukban, nem veszik észre, hogy ezúttal olyan területre merészkedtek, ahol túlságosan hézagosak az ismereteik. Véleményük gyenge lábakon áll, sőt, néha finoman szólva is fájdalmas hülyeségeket beszélnek. A gazdasági mellett feltétlenül rájuk férne a hálózatelméleti alapismeretek elsajátítása, ahogy mindenkire, aki a kriptopénzekről szeretne véleményt alkotni. Amúgy erre kiválóan alkalmas Barabási Albert-László (aki történetesen fizikus) Behálózva című remekműve.

Az utolsó év

A korábbi minta szerint a bitcoin mániás éveit (2013, 2017) összeomlás követi (2014, 2018). Vajon így lesz ez jövőre is? És bármekkora nyerőben állok most, pont ezért fogok veszíteni? Szerintem nem.

Úgy gondolom, hogy a korábbi négyéves piaci ciklusoknak vége van.

  • Egyrészt a bitcoin kínálata már közel van a maximálishoz, a meglévő állományhoz képest már csak kevés új bitcoin keletkezik, ezek négy évente esedékes feleződésének már nem lesz érdemi hatása.
  • Másrészt a bitcoin relatíve egyre kisebb részt alkot a teljes kriptopiaci kapitalizációból, így a kriptopiaci ciklusok fő hajtóerejét nem a bitcoin háza táján kell majd keresni.
  • Harmadrészt a várhatóan folytatódó intézményi adoptáció a jövőben simítani fogja a kriptopiaci árfolyamokat.

Így mindent összevetve bevallom, hogy már nagyon csalódott lennék, ha egy év múlva elveszíteném a fogadásom. De természetesen az sincs kizárva, hogy végül így történik majd.

Kapcsolódó tartalom

A fennálló monetáris rend vége? – BlokkolóÓra 194.