2023. 05. 09.
Szerző: DeFizz
Az airdropok, a befektetőknek ingyen osztogatott érmék időnként nagyon jó üzletnek bizonyulnak, de valójában ritkán jönnek a levegőből, nagyon is meg kell némelyikért dolgozni. Vagy pedig kockázatot kell vállalni a tőke mozgatásával. De miért osztogatnak egyes vállalkozások sok millió, sőt százmillió dollárt?
Ki ne szeretne ingyen pénzt kapni? A befektetési világban sokszor és sokan elmondták már, hogy nincsen ingyenebéd. Nem lehet például kockázat nélkül magas hozamot elérni, vagy egyéb olyan bevételhez jutni, ami mögött nincs megfelelő ellenszolgáltatás.
De a kriptovaluták világában úgy tűnik, hogy mégis van ilyen. Hogyan lehetséges ez? Valósággal az ingyen pénz szinonimájává vált az airdrop kifejezés, azaz a levegőből pottyantott, fűnek-fának osztogatott kriptóérmék szokása. Tényleg van ilyen, hogy a befektetőknek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, vagy nagyon csekély ellenszolgáltatásért kriptovalutát ajándékoznak? Ráadásul jelentősebb összegeket?
Ezer és tízezer dollárok a levegőből
Az eddigi leghíresebb eset volt például a Uniswap, az egyik vezető decentralizált kriptovaluta-tőzsde (DEX) akciója. Annak idején mindenki kapott ingyen az érméből, aki legalább párszor használta ezt a rendszert a kriptovaluták egymás közötti átváltására. Ez a vállalkozás egyébként a mai napig az egyik legnagyobb az egész szektorban, és a fejlődéséhez nagyban hozzájárulhatott ez az airdrop is. Aki pedig nem adta el azonnal, az még jobban járt, mert az UNI érmék többszörösükre mentek fel a 2020 végi bikapiacon. Így sokan végül tízezer dolláros nagyságrendű összeggel lettek gazdagabbak.
Egy másik korai eset volt a 1inch, amely különböző decentralizált kriptovalutaváltók között keresi meg a legjobb ajánlatot (úgynevezett DEX-aggregátor). Itt 4400 dollárra teszik az egy korai ügyfélre jutó jutalomérmék átlagos értékét.
További híres eset volt az ENS (Ethereum Name Service), amely az .eth domain-neveket árulja (a domain a weboldalak címeit jelenti, például apple.com, ethereum.org vagy vitalik.eth). A neveket még a korai időkben megvásárló befektetők számára osztott ki egy csomó érmét, sokan sokszorosát keresték meg annak, mint amit annak idején ezek megvásárlására fordítottak.
Igen előkelő helyen van még az ingyenes érmeosztások között a dYdX, egy származékos kriptovalutata-tőzsde 2021. augusztusi akciója is. Ennek során egyes becslések szerint 13 ezer, más becslések szerint ennél is jóval magasabb volt az egy befektetőre átlagosan kiosztott érmék akkori piaci értéke. Ráadásul hat számjegyű dollárösszegeket is kaphattak egyesek, akik nagy forgalmat csináltak a tőzsdén spekulációs üzleteikkel.
Ajánló:
A dYdX-ről itt írtunk részletesen
Tavaly az Optimism nevű, úgynevezett második rétegű Ethereum-blokklánc érméje befektetőnként 1200-1700 dollár körüli összeget hozott átlagosan. Majd idén márciusban az Arbitrum, egy másik hasonló Ethereum-kiterjesztés hozott befektetőnként átlagosan 1859 dollárra tehető értékű ARB tokent. Ami itt még feltűnő, hogy a kriptópénztárcák száma, amelyek kaptak belőle, valószínűleg minden korábbinál magasabb volt, megközelíti az 570 ezret. Jutott sokaknak, a kiosztott összeg is magas, az első napi záróárfolyamon 1,4 milliárd dollár körül volt.
Miért éri meg százmilliókat elajándékozni?
Az ingyenérméket osztogató protokollok egyik legfőbb célja általában az, hogy tokenjük vagy szolgáltatásuk tömeges elfogadásra leljen, minél több ember használja őket. Ennek elérésére az airdrop eléggé jó módszernek bizonyulhat, hiszen így ugrásszerűen megnő a felhasználók száma, sok tízezer vagy esetleg több százezer fővel is. Ugyanis minden airdropnál van valamiféle kritériumrendszer, amely alapján ezeket kiosztják a befektetőknek.
Nem kaphat bárki, aki arra jár, hanem általában olyanok, akik például a kezdeti stádiumban használták az adott protokoll szolgáltatásait. Vagy jelentős pénzösszegeket mozgattak, kötöttek le az adott blokkláncon vagy protokollon, vagy kereskedtek valamivel. Vagyis régi és egyben potenciális ügyfelek, akik megtartásához is jó módszernek látszik az ingyenes érme.
Az airdrop tehát jórészt egyfajta marketingeszköz, amely egy adott közösségen belül sokkal hatékonyabb lehet, mint televíziós vagy internetes reklámokra költeni. Persze ez sem indokolja azt, hogy sok ezer vagy több tízezer dollárt kapjon egyetlenegy befektető, de ez afféle járulékos veszteség is. A rendszert általában úgy alakítják ki, hogy akik átlagon felüli aktivitást mutattak, jóval többet kapnak. (Például akik több százezer dolláros forgalmat csináltak valamelyik kriptotőzsdén.)
Mindenki hozhat még egy embert
A busás airdropok irányába mutat egyszerűen az éles verseny is. A layer 1 (első rétegű, saját blokkláncot üzemeltető) protokollokról írta egy elemző:
“Tudjuk, hogy valójában nincs szükségünk még több blokkláncra, ezért ezek kínálják a legnagyobb airdropokat, még akkor is, ha a haszonlesők, szerencsevadászok száma nagyon magas.”
A másik alternatíva az eljelentéktelenedés. A kriptovaluta-üzletágban ugyanis nagyon erős az úgynevezett hálózati hatás, ami azt jelenti, hogy minél többen használnak egy szolgáltatást, minél többen vannak jelen egy közösségben, annál nagyobb kedvük lesz másoknak is odamenni. Senki sem akar egy olyan blokkláncon mozogni, amit nem használnak mások, vagy egyedül lézengeni egy decentralizált tőzsdén, egy NFT-piactéren.
A sikerhez tehát sok ember kell. Ezt airdroppal is el lehet érni, még akkor is, hogyha az érméket kapó felhasználók egy jelentős része szinte azonnal eladja azt, és továbbáll a következő airdrop felé.
Vannak különböző kalkulációk arról, hogy ez a módszer mennyire hatékony, és mennyire járul hozzá, hogy az adott protokoll új felhasználói hosszabb távon is megmaradjanak. Vannak rá jobb és rosszabb példák is. De nem ez az egyetlen céljuk az airdropoknak.
A demokráciához szavazókat vásárolnak
Amint nemrég a második rétegű Ethereum-megoldások tárgyalásánál megjegyeztük, sok új protokollt egy fejlesztőcsapat hoz létre, általában valamilyen kockázati tőkés társaság pénzével megtámogatva. Így egy szűk csoport kezében van a kontroll, márpedig a kriptovaluta-üzletágban a decentralizáció az egyik legfőbb érték. Ezért arra törekszenek, hogy az irányítás egy szélesebb közösségnél legyen, demokratikus módon szülessenek a döntések.
Ennek érdekében sok kezdő projekt egy idő után átadja az irányítást az érméi tulajdonosainak. (Sőt vannak érmék, amelyeknek a szavazás az egyetlen felhasználási módjuk). Általában úgy, hogy létrehoz a szavazások segítségével történő irányításra egy DAO-t, azaz Decentralizált Autonóm Szervezetet. Ám a demokráciához szavazó polgárokra van szükség, és nem biztos, hogy ha ilyen nagy mennyiségű érmét megpróbálnának eladni, akkor az fizetőképes keresletre találna a befektetők körében.
Az airdrop segítségével egycsapásra megteremthetik a tőkepiacokon közkézhányadnak nevezett szórt tulajdonosi struktúrát, tömegek kezébe helyezhetik az érmék tulajdonjogát. Másrészt egy viszonylag kis piaci értékű protokoll, vagy egy olyan, amelynek még nem is volt eddig érméje, hirtelen egész naggyá nőhet, végre felkerül a térképre.
Jutalom a kockázatvállalásért
Miért éri meg mindez a felhasználóknak? A kérdés furcsának tűnhet, hiszen itt ingyenérmékről beszéltünk, ám mégis jogos. Előfordulhat, hogy valaki használ egy kriptovaluta-váltót, egy NFT-kereskedési platformot, vagy valamilyen más kriptós szolgáltatást, és egy szép napon arra ébred, hogy hirtelen több ezer dollár plusz pénzhez jutott. Ilyen értelemben van ingyenebéd, lehet embernek szerencséje, és kaphat váratlanul egy takaros összeget.
Valójában azonban ez a pénz sem a semmiből jött, hiszen valamilyen spekulációs vagy kereskedési tevékenység, befektetés nyomán jutottunk hozzá. Még ha nem is tudott róla, az ő kockázatvállalásáért, rizikós tranzakcióiért cserébe kapta ezeket az érméket jutalomként. A kezdeti stádiumban lévő protokollok ráadásul az átlagnál is jóval kockázatosabbak lehetnek.
Ingyenebédet csak munkáért?
Vannak azután olyan airdropok is, ahol nincs is szükség valódi pénzre. Nulla vagy csak egy-két dollár kell ahhoz, hogy némelyik induló protokoll felhasználói legyünk. Ezeket ugyanis jellemzően az úgynevezett tesztneteken próbálják ki először. Hónapokon keresztül próbálgatják a szoftvereket játékpénzzel, például “Goerli-etherrel”. Keresik a hibákat, próbálják tovább fejleszteni a szoftvert, fogadják a felhasználói visszajelzéseket.
Egyes airdropokban tehát úgy is részt lehet venni, hogy csak ezeket a tesztneteket használjuk virtuális pénzzel. De ezek az airdropok sincsenek teljesen ingyen, ebben az esetben ugyanis lényegében szoftvertesztelőként dolgozunk. Munkát kell belefektetnünk ahhoz, hogy hozzájussunk az adott érmékhez. A kockázat ugyan alacsony, de az ideje mindenkinek drága. Az pedig csak utólag derül ki, hogy az órabéred 1-2, 10-20 dollár volt, vagy esetleg sok száz dollár.
Az airdrop mint a kutya vacsorája
Vagy pedig nulla. A legtöbb airdrop ugyanis feltételezéseken, célozgatásokon, kiszivárogtatásokon, pletykákon alapul. Ritkán jelentik be előre, a szükséges feltételeket a végsőkig titokban tartják, hogy a befektetők hadd próbálgassák csak a protokollt, jó sokat. Ma már elemzők, szakírók sora találgatja, mely protokollok fognak airdrop útján érméket osztani. (Azok az esélyesek, amelyeknek még nincsen tokenje, valamint várhatóan DAO-t fognak alapítani és a decentralizáció irányába akarnak elmozdulni.)
Így könnyen előfordulhat, hogy ezek egy része csak ábrándnak bizonyul. Van olyan airdrop, amelyről már évek óta beszélnek, például a Metamask nevű pénztárca-szolgáltatás esetében, és még mindig nem tudni, hogy egyáltalán sor kerül-e rá.
Amikor ő húszan van
Az airdrop-üzletág, ha már igen kifizetődőnek bizonyult, kitermelte a maga alvilágát is. Rengeteg csaló és adathalász próbálja meglopni az airdropra áhítozó, hiányos információkkal rendelkező kisbefektetőket. Nagyon kell vigyázni minden lépésünknél, ahogy egyébként a kriptovalutapiac minden más területén is.
A résztvevők számának rohamos növekedése pedig, amit az Arbitrum esetében különösen jól látni, annak is az eredménye, hogy sokan 2, 5, 10, 20 kriptótárcával próbálnak nyomulni, hogy megsokszorozzák az airdropból származó bevételt. (“Sybil attack”.) Amit azután a protokollok különböző technikákkal próbálnak kiszűrni, és feketelistázzák azokat a pénztárcákat, amelyek vélhetően egy személy kezében vannak, és valójában csak airdrop-vadászok.
Néhány angol nyelvű forrás: Cryptonomist, Airdrops.io, The Defiant on Yahoo Finance, Boxmining.com