2024. 03. 26.
Az Európai Centrál Bank kihívót kapott. A kihívó az ECB-vel ellentétben nem egy régióhoz kötött lokális, hanem globális pénzt bocsát ki. És nem centralizált, hanem decentralizált működésű. Habár formálisan nincs intézményesítve, a bitcoin kibocsátását végző hálózatot hívhatjuk akár a Globális Decentrál Banknak (GDB).
Az ECB-nek megvan a véleménye a GDB-ről és ezt nem is rejti véka alá. A blogján nemrég megjelent cikk szerint a bitcoin valójában totálisan értéktelen. Az se számít, hogy a korábbi csúcsát ostromolja. Csak a bitcoin lobby machinációja az egész! Még befektetésnek sem alkalmas! Pláne nem értéktárolásra! A király meztelen! A fair ára zéró!
Persze van másik magyarázat is arra, hogy miért nem tetszik az ECB szerzőpárosának a bitcoin. Esetleg nehéz elismerniük, hogy tévedtek, amikor 2022 végén “Bitcoin’s last stand” című írásukban a bitcoin közelgő teljes eljelentéktelenedését és feledésbe merülését jósolták. Esetleg az ECB a Globális Decentrál Bankban a kihívóját látja és mivel nincs hozzászokva a versenyhelyzethez, ezért nem tűri azt jól.
De tulajdonképpen mik az ECB-s érvek a bitcoin ellen? Három fő kifogásuk van.
- Az első szerint csak ármanipuláció az egész. A bitcoin szabályozatlan piacait ugyanis a kezdetektől jellemzik az ármanipulációk, egyes elemzések szerint a teljes bitcoin kereskedési forgalom fele színlelt. Felmanipulálják az árat, majd a bitcoinokat drágán rásózzák a tudatlan kisbefektetőkre, akiket csak a mánia hozott a piacra.
- A második problémájuk, hogy a bitcoin a gonosz pénze. Hiszen kriptóval finanszírozzák a terrorizmust és abban mosnak pénzt. Hivatkoznak a Chainalysis blokklánc elemző cég crypto crime riportjára, amely szerint 23,8 milliárd dollárnyi értékben történt pénzmosási célú kriptós tranzakció 2022-ben. Szerintük részben ez az oka, hogy a bitcoinra hatalmas kereslet van.
- Az utolsó kifogás nem is közvetlenül a bitcoinnak szól, hanem a hatóságoknak. A szerzők szerint tévesen kezelték a kriptoeszközöket (misjudgment by authorities), először semmilyen, majd olyan szabályokat alkotva (például az EU-ban a MiCA vagy az USA-ban a spot bitcoin ETF engedélyezése), melyek a bitcoin befektetések hatósági jóváhagyásaként értelmezhetőek. Ez hiba volt, közben pedig elmaradt a bitcoin szigorúbb szabályozása is.
Ezek a kifogások azonban mind gyenge lábakon állnak. Nézzük sorban.
Ármanipuláció
Az ármanipuláció kétségtelenül jelen volt, talán van is a kriptoeszközök piacán. Még azt is el tudom képzelni, hogy régebben a bitcoin kereskedés fele az volt. Mégis, a probléma ezzel az érveléssel az, hogy egy tiszta manipulációnak csak átmeneti hatása lenne. Ha a bitcoinnak valóban senki számára nem lenne értéke, akkor egy-egy ilyen manipulációs hullám után az árának vissza kellene hullania oda, ahonnét 2009-ben elindult és ami az ECB szerint a fair ára: nullára. Csakhogy azt látjuk, hogy minden mániát követő összeomlás után jóval magasabban stabilizálódik az árfolyam, mint ahol a mánia előtt elindult. Nem valószínű, hogy az ezermilliárd dollár feletti bitcoin piaci kapitalizáció összejött volna puszta ármanipulációval. Úgy néz ki, hogy olyanok is gyűjtik a bitcoint, akiket nem a mánia hoz a piacra. Ha pedig a kereskedési forgalom fele színlelt is lenne, akkor viszont a másik fele meg valós. Hosszú távon pedig csak az számít.
Amúgy ha a világtörténelemben példát keresünk masszív ármanipulációra, akkor nekem sokkal inkább az elmúlt másfél évtizedben az államkötvények mesterségesen felpumpált árai ugranak be. Amit történetesen a jegybankok követtek el a semmiből nyomtatott sok ezermilliárd dollárnyi pénzből finanszírozva.
A gonosz pénze
A bűnözők-bitcoint-használnak témakörhöz az ECB blogírói két dolgot felejtenek el megemlíteni, pedig hát a hivatkozott Chainalysis reportokban ezek is benne vannak. Az egyik, hogy az említett 23,8 milliárd dollárnyi kriptós pénzmosási tranzakció az összes tranzakció mindössze 0,25 százaléka. A másik, hogy ezen tranzakciókat nagyrészt stablecoinban hajtották végre, úgy látszik a bűnözők sem szeretik a nagy volatilitást. A bitcoin része kevesebb, mint a negyede. Kizártnak tűnik, hogy a bűnözők kereslete érdemben befolyásolja a bitcoin árát.
A fair összehasonlítás végett pedig érdemes ránézni a hagyományos csatornákon történő pénzmosásra is. A pénzmosásból származó jövedelmet a globális GDP 2-5 százalékára szokták becsülni, az FCN által kiadott Global Threat Assessment szerint 4400 milliárd dollár körül alakulhatott 2018-ban. A pénzmosás nagyrészt készpénzben folyik, de népszerűek még a külföldi fedőcégek bevonásával a hagyományos bankrendszeren keresztül vezető csatornák használata is. A kriptó aránya 1 százalék alatti.
A pénzmosás tehát minden csatornán megtalálja az útját. Ugyanakkor kétségtelen, hogy vannak kedvelt és kevésbé kedvelt csatornák. A Global Threat Assessment megerősíti azt, amit józan ésszel is gondolhatunk, miszerint a kriptós csatornák a kevésbé kedveltek közé tartoznak. Hiszen ott a tranzakciók örökre bevésődnek a blokkláncba, nyomot hagynak. Nem meglepő módon a legnépszerűbb pedig a legkevésbé követhető és nyomot sem hagyó csatorna, vagyis a készpénz. Amit történetesen a jegybankok bocsátanak ki. Például az Európai Parlament alelnökénél, a Katar-gate ügyben elhíresül Eva Kailinál is több bőröndnyi, az ECB tagbankjai által kibocsátott euró bankjegyeket találtak. Nem a GDB bitcoinjait.
Hatósági tévedés
A bitcoin hatósági kezelésével kapcsolatos kritikára nehéz mit mondani, mert a kritika sem mond igazán konkrétumot a kívánatosnak tartott szabályozás részleteit illetően. Egyetértek azzal, hogy a hatóságok a bitcoint tévesen ítélték meg és rosszul kezelték. Habár a helyes szabályozást illetően minden bizonnyal nagyon más elképzeléseim vannak, mint a szerzőknek.
Mégis, a kritika valami rendkívül lényegeset is megfogalmaz. Nevezetesen hogy a hatóságok is tévedhetnek. Mégpedig tartósan. Misjudgment by authorities. Mi van, hogyha nem csak ebben tévednek? Ha például a monetáris politikában is? Esetleg másfél évtizede? A cikk szerint a hatóságoknak (pl. az ECB-nek) meg kell védenie a társadalmat (például engem) a bitcointól. De ki véd még engem az ECB tévedéseitől? Az én válaszom az, hogy éppen a bitcoin.
A szerzők kijelentik, hogy a bitcoinnak nincs társadalmi hasznossága és nem alkalmas befektetésnek sem. Éppen ezért szigorúan kéne szabályozni, megfontolva akár a gyakorlati betiltását is. Az ilyesfajta atyáskodó, társadalmat és befektetőket gyermekként kezelő szemlélet azonban rendkívül veszélyes. A bitcoin társadalmi hasznosságáról ne egy hatóság ítélkezzen, hanem a társadalom. Ne egy hatóság döntse el, hogy vajon jó befektetés-e, ezt döntsék el a befektetők. A hatóságok feladata az, hogy mindezt biztonságos keretek között lehetővé tegyék.
Ezt a megközelítést osztja az amerikai értékpapírfelügyelet (SEC) egyik biztosa, Hester Peirce is, aki évek óta az egyetlen, aki a felügyelet öt szavazó tagja közül a kriptoeszközök átlátható szabályozása mellett kardoskodik. A spot bitcoin ETF januári jóváhagyása mellé fűzött nyilatkozatában ezt írja:
“Although this is a time for reflection, it is also a time for celebration. I am not celebrating bitcoin or bitcoin-related products; what one regulator thinks about bitcoin is irrelevant. I am celebrating the right of American investors to express their thoughts on bitcoin by buying and selling spot bitcoin ETPs.”
Záró gondolatok
Az ECB kritikái felszínesek és messze túlzóak. Sőt, ahogy a fentiekben bemutattam, sok szempontból a másik szemében keresik a szálkát, közben pedig nem veszik észre a sajátjukban a gerendát. Még az is felmerülhet, hogy nem is a bitcoin a probléma, hanem éppen az ECB. És talán mégiscsak igaza volt Satoshinak, amikor 2009 februárjában, a bitcoin indulása után egy hónappal a következőket írta:
“The root problem with conventional currency is all the trust that's required to make it work. The central bank must be trusted not to debase the currency, but the history of fiat currencies is full of breaches of that trust.”